A képen @dorartisio instagram felhasználó alkotása látható.

Az emberek tovább lépnek – mondtam ki hirtelen. – Gyűlölöm, hogy képesek tovább lépni. Nekem nem megy.

A történet kezdőlökete természetesen az Iskolák Országos Versenyébe ( IOV ) való bejutás volt, amiről még senki ember fia nem hallott. Az elején még sokat nevettem azon, hogy mennyire ismeretlen ez a verseny, de a végére már picit erőltetettnek éreztem és örültem is, hogy a könyv fele után nem jöttek olyan kommentek, hogy " mi is egyáltalán ez a verseny " meg " soha nem hallottam róla ".
A versenyre iskolánként 4 diákot válogattak be, és az igazgató ( aki amúgy brutális IOV fanboy, de majd erre később visszatérek ) egyik versenyzőnek Hannát választotta a lány reálos matek tehetsége végett. A 9.-es Zsombi országos robotépítő versenyben elért első helyezése végett tartott a lánnyal, és mivel a verseny fele erőléti feladatokból áll, kettő sportos diákot is választania kellett az igazgatónak, aki Bernadett és Lóránt lett. Utóbbiról a legfontosabb karaktertulajdonság, hogy izmos a vádlija és saját hashtagel rendelkezik az instagramon. - ezt nem hagyhattam ki.

– Tudod, hogy van ez. Mindig kell pár nap lábnap. Ez a mottóm – mesélte. 
– Ühüm – bólogattam. 
– Ezt amúgy én találtam ki. Nézd meg az Instán, #párnaplábnap

Szóval ők négyen tartottak az IOV-re, kísérő tanárukkal, Titanilla Történelem-tanárnővel ( igen, 5 t betű van benne. ), aki egy külön fejezet. Aláírom, sok szereplőről olvastam már, aki mosolyt csalt az arcomra vagy akár egy picit is megnevettetett, de ehhez a nőhöz foghatóval még nem találkoztam könyvmoly életem alatt. Görcsöt kaptam a nevetéstől, sőt...Inkább visítástól. ÉS nem néztem ki hülyén a buszon, egyedül ülve, kezemben az Ég veled-el és a fejem vörösre röhögve. A másik véglet pedig az igazgató volt. Komolyan, néhol csak néztem nagyokat. Ez az igazgató minden percben posztolt, élőadást indított, ahol kérdezni lehetett őt a versenyről ( mint valami youtuber ), facetime-on screenelte a versenyzőket is rakta is ki az iskola facebook oldalára...elég nagy virtuális életet élt, amit néhol már erőltetettnek éreztem, de ezt eltekintve elég menő volt. Nagyon sokat nevettem az ő húzásain is, érdekes lenne, ha a valóságban is így működne ez.
Mert végül is, hol máshol tudjuk legjobban elérni a mai fiatalságot, mintsem az interneten?

– Hé, nézzetek, Kocsis élő adásban sír a neten, annyira örül, hogy bent maradtunk a versenyben – mondta a fénykép elküldése után nagyjából azonnal, és felénk tartotta a készüléket, hogy mi is lássuk. 
– Hogy érted, hogy sír? – kérdeztem, de Lórinak nem kellett válaszolni, az igazgató örömkönnyeit a saját szememmel is láthattam az Instagramján. Élőben.

A versenyről van még egy fontosabb tudnivaló. Minden évben máshol rendezik meg és senki sem tudja, a következő évben hol lesz. Idén a Bükkben került megrendezésre, ami helyszínválasztást tekintve nekem nagyon tetszett. Picit a Péntek 13 és a Rocktábor között volt a képzeletemben a helyszín. Természetesen Jason Voorhees és Demi Lovato nélkül. 
A könyv egyből izgalmas fordulatot vesz, ahogy oda érnek a táborba. Már maga a bejutás is egy próbatétel volt, amit izgalommal követtem végig. Ez azért is volt érdekes, mert tudja az olvasó, hogy nem fog a főszereplő csapat kiesni, mégis izzadásig olvassa az egyes fejezeteket.
És milyen Leiner Laura könyv lenne ez, ha nem lenne benne romantikus szál? De még milyen romantikus szál!
A szereplők hamar barátságot kötnek a többi iskola versenyzőivel, - akik valójában az ellenségeik - sőt, még szerelmek is szövődnek. Imádtam Hanna és Kornél jeleneteit olvasni, az esti medencés találkáikat és ahogyan egymásnak segítenek a versenyfeladatok megoldásában úgy, hogy valójában egymás ellenségei. Jók ezek a tiltott szerelem, " nem kéne együtt lennetek " románcok, szeretek róluk olvasni, még ha néha teljesen idegbajt kapok is tőlük.

Annál a bizonyos fejezetnél egyből eszembe jutott a Vámpírnaplókból Damon és Elena, akik a gif-en láthatóak.

– Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára!

A tábor létszáma napról napra fogyott, a különböző versenyfeladatok elbukása végett.
Laura izgalmas feladványokat talált ki, imádtam, hogy sosem mondták el, mi lesz a pontos feladat, pusztán egy képet adtak, ami általában el tudta vezetni a táborozók figyelmét. Így történt meg az is, mikor azt hitték logikai feladat lesz, és Hannát küldték rá, de aztán kiderült, hogy erőlétiről van szó.
Az írónő úgy forgatta a lapokat, hogy az olvasó még véletlenül se tudja letenni a regényt.
Én tényleg az egész éjszakát végig olvastam, annyira vitt magával a cselekmény.
És mint minden Leiner Laura regénynél, itt is túl gyorsan érkezett el a vége. Meg kéne tanulnom már beosztani, mert fél évente egy könyv, amit 2 nap alatt elolvasok. Most pedig megint várhatok a következő részre...

Összegzés: 
Mindent összevetve Laurának talán az egyik legjobb alkotását tudhatom a kiolvasott könyveim listájába. Rengetegszer csalt mosolyt az arcomra, imádom az írónő humorérzékét. 2017 legviccesebb könyvévé nyilvánítom.
Jól kidolgozott cselekmény, briliáns ötlet, kibontakozásra váró karakterek.Jó trilógia kezdő kötet, izgatottan várom a folytatást.