Rupi Kaur: Tej és méz

~ Könyvértékelés ~


az
ölelő
karoknak




Írta: Rupi Kaur 

Cím: Tej és méz

Eredeti cím: Milk and honey

Oldalszám: 208 oldal

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó, Szeged, 2018 

Fordította: Kamper Gergely 

Kategória: Verses, Inspiráló, Komoly témák, Feminista





Fülszöveg: 

ez itt egy utazás
verseken át az életben maradás felé
ez itt huszonegy év
vér verejték és könny
ez itt a szívem
a kezedben
ez itt
a fájdalom
a szeretet
a törés
a gyógyulás
- rupi kaur
A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. A könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. A tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.



A Tej és méz az első a Karácsonyi listámról, amit megszereztem és kiolvastam, ennek a listának egy külön bejegyzést is szántam, ami ha érdekel, itt elolvashatod. :) 
Mikor megtudtam, hogy a Könyvmolyképző ki fogja adni az alkotást, egyből felpörögtem. Külföldön őrületes kultusza alakult már ki a könyvnek, rengetegen odáig vannak és nem tudnak betelni vele.  Egy időben tele volt az instagram ebből szedett idézetekkel, képekkel én pedig csak néztem, hogy wow hű de jónak tűnik, mi lehet ez? Most pedig hazánkba is elérkezett! 

Mihelyt felkerült a weboldalra, egyből előrendeltem, szóval már november végén a kezembe tudhattam a Tej és mézet. Érdekes tapintása van, mikor kivettem a csomagból sokáig csak ámultam és simogattam a felületét, de nem húzom tovább az idegszálakat, nézzük mi is van benne! 


A tartalmát 4 nagy vázra lehet osztani, az első a fájdalom, ami a 9.-től a 43. oldalig tart. Több sor is az erőszakot boncolgatja, a gyermeki traumákat, az alkoholista szülőket és az első szerelmet. Az írónő stílusa lehengerlően szókimondó, nemes egyszerűséggel ír le nagyon is bonyolult és kínzó dolgokat. Külön érződik az egész könyvön a feministasága, amire szerintem külön szükség is van a mai világban.
Imádtam az alkotásban a sok rajzot is, amik teljesen vissza tudták adni a sorok hangulatát, mintha a betűk vonalakká váltak volna és megelevenedtek volna szimbólumokban.  
A második egység a szeretet, ami természetesen a központi témába a szerelmet helyezi, bár a családi szeretettel indít. Aki tapasztalta már azt az elsöprő szerelmet és vágyakat, annak biztosa ismerős érzések lesznek, amit ezek a sorok váltanak ki belőle. Keserédesen gondoltam vissza a könyv ezen része olvasása közben az eddigi életemre, tapasztalataimra, régi szerelmeimre. 

hazudnék ha azt mondanám 
hogy eláll tőled a szavam 
az igazság az hogy úgy elgyengül 
tőled a nyelvem hogy elfelejti 
milyen nyelven beszél

A harmadik " fejezetben " a törés a főtéma, talán ez a rész tetszett számomra a legjobban. Egy forrókádas-habos vízben olvastam ki, illatgyertyákat gyújtva magam körül.  Egyszerűen feltépte a szívemet és onnan szólt a szerző. Csak olvastam és olvastam és minden soron mélyen elgondolkodtam és a saját életemből vett példákkal dolgoztam fel a történéseket és láttam át a múltamat. Magaménak éreztem ezt a részt, mintha leírta volna azt a törést, amit fél éve éltem meg egy nehéz szakítás után. Úgy érzem, hogy akkor, egy éve egész végig velem lett volna a könyv és nyár elején is, minden könnyebben ment volna, de így utólag is nagyon örülök, hogy elolvashattam, azt hiszem most jöttem rá igazán mindenre.

egyikünk sem boldog de egyikünknek sincs mehetnékje újra meg újra összetörjük hát egymást és elnevezzük szerelemnek

Tennivalókat is találhatunk itt szakítás után, amik nekem külön a kedvenceim voltak. Azt a tizenhat pontot, úgy, ahogy van, olyan sorrendben kell végig vinni és betartani, utána biztos a gyógyulás! 
Az utolsó felvonás maga az inspirációs édenkert volt számomra, ennek a címe: a gyógyulás.  Ezekben az oldalakban került a legtöbb szamárfül - Hupsz - a könyvbe, de tényleg! Folyamatosan csak arra tudtam gondolni, ez mennyire bölcs és elgondolkodtató, egyszerűen muszáj valahogy bejelölnöm. 
Itt rengeteg kedves szót kap az olvasó magától a szerzőtől, amire igenis szükségünk van, embereknek. Ehhez fogható inspirációt egy helyen még nem tapasztaltam, komolyan feltöltött a könyv és azokat a sebeket, amik nem gyógyultak be teljesen, a közepén feltépte és itt most már teljesen sikerült be is gyógyítania bennem. 

maradj erős akárhogy fáj
táplálj belőle virágokat
segítettél hogy
virágok hajtsanak ki a fájdalmamból
virágozz hát te is légy gyönyörű
veszedelmes
harsány
virágozz finoman
vagy ahogy kell
csak virágozz
– az olvasónak



Számomra ez a könyv számomra egy ajándék volt, egy csodálatos ajándék, érzem, hogy több lettem tőle, mint voltam és ez nagyon jó érzés. 
A könyv átkalauzolt a legnagyobb hullámvölgyeken az életben, egészen a gyermekkortól, a felnőttkorig. Sokszor nem vesszük észre, hogy a legmélyebb pontokon is nem kell más, csak egy kis tej és méz. Szeretet, fény, melegség. Nehéz olvasmány volt a tartalmát tekintve, mégis megkönnyítette nekem, hogy a sok negatív és fájdalmas témát egyszerűen úgy tálalja elém Rupi Kaur, hogy amilyen sebeket ejt rajtam, azzal csak tapasztalatot ad az élet nehézségeiről és utána erre a sebre tejet és mézet csepegtet, megtanítja, hogyan kell begyógyítani és átvészelni a nehéz időket a lehető legpozitívabb gondolkodással. 


Ajánlom: Ha most vagy túl életed szakításán, szomorú vagy, nem szereted önmagad, nehézségekkel küzdesz, kérlek, vedd a kezedbe a Tej és Mézet. Ígérem jobb lesz! 

Edmond

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése