Edmond Könyvkuckója

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Élménybeszámolók. Összes bejegyzés megjelenítése

Élménybeszámoló

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy napomat szeretném nektek elmesélni, amelyet Fannival töltöttem el Budapesten. Ilyen fajta bejegyzés még nem volt a blogon, de remélem, hogy ezt is örömmel fogjátok majd elolvasni. :)

Fanni a legjobb barátom, a Könyvfesztiválon ismerkedtem meg vele Rácz-Stefán Tibor dedikáló sorában, felvettük egymással a kapcsolatot az interneten és minden nap beszéltünk, tartottuk a kapcsolatot, még ha 275 km is választ el minket. Próbálunk törekedni a személyes találkozásokra is, így történt meg, hogy az őszi szünetben fogtuk a sátorfánkat és felutaztunk a fővárosba.

A Frei Kávézóban, a híres finom
Filmsztáros kávénkkal

Én már fél órával korábban a Keleti Pályaudvarban voltam és vártam a vonatát, amely 10:05-re volt kiírva és természetesen késett is egy picit. Nekem addig volt időm felmérni a terepet és megtalálni azt a vágányt, ahová Fanni vonata be fog érni, azaz be kellett volna oda érnie, de a vonatának egy másik vágány volt a szimpatikusabb, mint ahol én helyezkedtem el, de a kezdeti kisebb kavalkád után végül megtaláltuk egymást.

Miután szétörültük a fejünket, elindultunk az Arénába, a már számunkra kötelezővé vált shoppingra, de előtte fel kellett ébrednünk így a Frei Kávázóban lyukadtunk ki, a Libri csücskében. Egy eszméletlen finom kávéra beszélt rá Fanni, a Filmsztárok kókuszos jégkávéját ittuk, amely csokoládés kókuszos-latte, pikáns rózsafűszerrel és ami a legfontosabb, Miley Cyrus kedvence. Természetesen sokat bolyogtunk még a könyvesboltban, sok-sok könyvet néztünk meg és beszéltünk ki, esetleg kaptunk fangörcsöt, ~~attól tartok az eladók agyára mentünk.~~

Így néz ki két profi metrós ember

Új erőkre kapva vágtunk bele a ruhavásárlásba, ahol mindketten hangosan kimondtuk egymásnak a véleményünket és közös megegyezések alapján próbáltuk fel a darabokat, beszéltük le egymást egy borzalmas példányról vagy adtunk pacsit a jó döntésért, ha pedig a rádióban kedvelt dal indult el, egyértelműen kezdtük el énekelni, amiért amúgy egyáltalán nem néztek ránk furán az emberek. Fanni egyből sikeres vásárt csinált, viszont én kettő kabát között örlődtem még sokáig a nap folyamán.

Közeledett az ebéd ideje, szóval a frissen szerzett metró tudásom segítségével utaztunk el a Keletiből az Örs vezér terére, ahol az Árkádban jól laktunk, Fanni mekizett, míg én szusit ettem.

Egy kicsi sziesztát tartottunk, de utána mennünk kellett, mert még sok program várt még minket. Újra metróra szálltunk és meg sem álltunk a Deák térig, ahol igaz, hogy a föld alatt eltévedtünk, de utána sikeresen kikeveredtünk a felszínre. Egy, már számunkra ismert útvonalon jutottunk el az Erzsébet hídig, ahol egy kedves német turistát megkértünk, hogy fotózzon le minket, ez a fotó a bejegyzés borítóképe is, ahova a címet szerkesztettem. Az az érdekessége, hogy rengeteget sétáltunk akkora már, fáradtak voltunk és full azt éreztük, hogy ez biztosan nem lett életünk képe, hajunk is kócos volt, meg minden, de én legalábbis elkönyveltem, hogy legalább egy szép emlék lesz a kép. Aztán erre az csoda történt, hogy jó kép lett. :D

A Szabadság szobornál. Ezért a kilátásért megérte ennyit sétálni

A hídon átérve a Gellérthegy lábához jutottunk el. Célunk a hegy megmászása volt, amely végül sikerült is, sok megálló és pihenő után. Az úton felfelé sokat nevettünk, beszélgettünk és lényegében húztuk egymást.
A szabadság szoborhoz felérve hatalmasat pihentünk és nem tudtunk betelni a város látványával. Miután kicsodáltuk magunkat, szépen lassan elindultunk egy másik útvonalon lefelé, ami a Szabadság híd lábához vezetett minket. Mire leértünk, besötétedett és a városban felkapcsolták a fényeket. A híd mellett helyezkedik el a Dunára néző Whynot kávézó, ahol már tradícióvá vállt, hogy beülünk inni valamit a találkozásaink során. A hegy fáradalmait kipihenve egy finom kakaó mellett sokat beszélgettünk ott, majd megint útra keltünk, mert már csak 2 óránk maradt a vonat indulásáig.

Lefelé tartva a hegyről, a háttérben a Szabadság híddal

Kényelmes tempóban elindultunk vissza, a Deák térhez, miközben sokat csacsogtunk, úgy nézhettünk ki, mint egy rossz nyugdíjas házaspár. Totálisan bele vesztünk a Váczi utca szépségeibe és végül elfejtettünk lekanyarodni, így a Vörösmarty téren kötöttünk ki, ahol megláttunk egy Bershkát, amit égi jelnek fogtunk fel arra, hogy biztosan meg kell vennem valamelyik kabátot. Egy pénzfeldobós módszert is alkalmaztunk, a fej vagy írást, de végül a fekete kabát nyert. Gyorsan körül néztünk még a boltban, amit levett a Fanni a vállfáról, én egyből húztam magamra, még a próbafülkével sem fáradtunk és nagyon jó vásárt csináltam a nap végére én is. Gondoltuk úgy sac-per-kábé arra lesz a Deák, így elindultunk egy random utcán, ami fogalmunk sem volt, hogy hová visz majd bennünket, de láss csodát, pont arra a helyre érkeztünk, ahol le kellett mennünk a föld alá a mi metrónkhoz, ami vissza vitt minket a Keletibe, amely során már csak egymásra dőltünk a kimerültségtől és a fáradságtól, de még mindig nevettünk és nagyon jó volt a kedvünk. Annyira jól osztottuk be az időt, hogy még fél órát tudtunk a vasút pályaudvaron eltölteni, ahol szépen lassan elkezdtünk búcsúzkodni.

Mindent összevetve egy gyönyörű, csodálatos, izgalmas, vicces és nagyon emlékezetes napot töltöttünk együtt, ami a szünetem fénypontja volt. Nagyon örülök, hogy találkozhattam Fannival, még ha csak ennyi időre is.

Sziasztok!

A mai bejegyzésben arról szeretnék nektek beszámolni, hogy mit is rejtett az én kis könyves dobozom és mennyire tetszettek a benne lapuló meglepetések.

Az instagram oldalamra kiposztoltam ( edmond_konyvkuckoja ) az egész kibontó videót, amit, ha lejárt a 24 óra, a fókuszban található UnBoxing videóim között is megtekinthettek. Úgy gondoltam, hogy ez a doboz nem csak egy videót, hanem egy bejegyzést is megér, itt a blogon, szóval kezdjünk is neki!

Bizonyára aki ismer és már régebb óta követi a blogom és az én életem, az tudja, hogy Rácz-Stefán Tibor, az Élni Akarok! és sok más sikeres regény szerzője az én kedvenc íróm is, így nem volt kérdés, mikor megláttam, hogy az Éni Akarok!-hoz könyves doboz útján is hozzá lehet jutni, megrendeljem e. Igaz, hogy jóval a kiadása után tudom csak elolvasni a regényt, de az én véleményem szerint megérte ennyit várni erre a csodás dobozra, amely amúgy számomra az első ilyen könyves dobozocska volt.

A dobozt egyik barátommal, Dórival ketten rendeltük meg és nyitottuk is ki együtt. ( természetesen ő is és én is a sajátomat )

Elsőnek, ahogy a dobozba pillantottam, egy kis lapocska volt a tetején, amelyen össze volt foglalva a doboz tartalma.

Az én szememet másodszor egy gyertya szúrta ki, amelyről később kiderült, hogy forrócsokihoz por, benne sok-sok pillecukorral, amit én fel sem fogtam, csak miután kibontottuk és Dórival bele kóstoltunk.

Aztán a rengeteg hungarocell között egy aranyos kis Dream Big feliratú jegyzetfüzet is akadt, aminek én személy szerint nagyon nagyon örülök, mert sosem volt egy ilyen jellegű mini füzetem és biztosan nagyon hasznos lesz majd az iskolában. Orgonás tömb szappant is találtam a tárgyak között, ami a könyv témájához nagyon passzol, mivel Lillának a kedvenc virága az orgona, ez a növény a regény borítóján is megfigyelhető.

Egy kék hosszú szalag is volt a dobozomban, amelyre kis kék csipeszek voltak akasztva, gondolom polaroidoknak mivel a regényben a fotózásnak is nagyon fontos szerepe van.

Dóriét és az én csomagomat összehasonlítva az én tárgyaim sokkalta fiúsabbak voltak, míg például Dóri szalagja rózsaszín, és jegyzetfüzete virágos volt, amit szerintem nagyon jól tettek a készítők.

Ami nekem talán a legjobban tetszett, az az volt, hogy a könyvben az oldalak között kis írói üzenetek is megtalálhatóak, szóval mikor a regényt fogom olvasni, és olyan oldalra érek, akkor plusz információkat is megtudhatok, mire gondolt azon a bizonyos pontom éppen a szerző. Szerintem ez nagyon ötletes és izgalmas.

Mindent összefoglalva számomra egy nagyon pozitív élmény volt ez a Bubble Book Box, nagyon örültem neki és tényleg egy olyan élményt adott, amit utoljára kb 8 évesen éreztem a Karácsonyfa alatt. Imádtam!

Insta: https://www.instagram.com/edmond_konyvkuckoja/

Élménybeszámoló

Top 10 kedvenc zeném Leiner Laura könyveiből

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :)

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék