Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

A Túl késő hivatalosan is az a regény, amivel megkezdtem 2019-es évemet. Újra rá kellett jönnöm, hogy Colleen Hoover mennyire tehetséges szerző és mennyire szeretem a stílusát, amiben ír. Érdekesség, hogy legutóbb a Reménytelent olvastam tőle, mely 2016-os évem első kiolvasott könyve volt. Abban biztos lehetek, hogy nem fogok ennyi idő eltelni a következő CH könyvig, mert biztos vagyok benne, hogy idén még jó pár fog a kezembe kerülni!  Érdekesség, hogy a könyv elején van egy írói üzenet, ami nekem tényleg nagyon tetszett. Az, hogy ez eleinte csak egy Wattped alkotásnak indult és egyre csak nőtte és nőtte ki magát és sorban szerettek bele az emberek a történetébe az írónőnek, szerintem nagyon szép dolog. Örülök, hogy végezetül egy teljes könyv formájában is megjelent.

Több helyen láttam, ahogyan azt írják, mennyire más kategória ez az alkotás, az írónő többi regényétől eltekintve, de én azt hiszem a Hopeless is eléggé megrázó volt - legalábbis nekem - szóval én ezt a könyvet inkább mondanám izgalmasabbnak, több csavarral. De az biztos, hogy csak azoknak az embereknek ajánlom ezt a történetet, akik jól bírják a brutális jeleneteket.

A regény váltott szemszögű - részben ezért is tetszett nekem annyira nagyon - ezért betekintést nyerhetünk az összes szereplő gondolatmenetébe, ami szerintem nagyon is jól volt megoldva, mert tényleg megfigyelhettem az érme minden oldalát és ok-okozati következtetéseket tudtam levonni a karakterek viselkedéséből és cselekedeteiből. Asa egy elmebeteg ember, ezt le kell szögeznem már a bejegyzés elejében, még is meg tudtam őt sajnálni és megérteni, de összevetve minden gonosz karakter jól kezdte, csak útközben történt vele egy olyan esemény, amely átformálta, nem? De nem védem, tényleg szörnyű dolgokat művelt. Sloen tipikusan az erős hősnő alakját töltötte be, teljesen jól megírt jellemmel rendelkezett, ami elvárt ettől a karakter típustól. Aztán ott volt nekünk a háromszög utolsó szöge, Carter. A tipikus jófiú, akire mindenki vágyik. Így teljesedett be az a három klisé, ami amúgy magába nem mondhatott volna túl sok új dolgot, de egy olyan történeti helyzetben, mint a Too Late, eszméletlen jól működött.

A regényben nagyon fontos megemlíteni az erőszak szót. Mert bizony ebben a könyvben többször jelenik meg, de ugyan így a többi kortárs alkotásban, bele értve a sorozatokat is. Örülök, hogy erről  a komoly témáról ennyire sokat írnak és próbálnak is tenni az ügy érdekében, mert nagyon fontos erről beszélni és segíteni ezeknek az embereknek. Sloen rengeteg csapást és tragédiát vészelt át a regényben, példamutató lehet az ő élete, ahogyan a fülszövegben is olvasható.

Rohadjon meg! Rohadjon meg, amiért mellém ült órán. Rohadjon meg, amiért megjelent a házamban. Rohadjon meg, amiért Asával dolgozik. Rohadjon meg, amiért elhozott ide. Rohadjon meg, amiért megfogta a kezemet. Rohadjon meg, amiért kedves. Rohadjon meg, amiért pont olyan, amilyennek Asának kellene lennie, és amiért azt kívánom, bár az enyém lehetne.

Nehéz erről a regényről úgy beszélni, hogy egyetlen egy spoiler se hagyja el a számat, de annyit azért elmondhatok, a történetben folyamatos nem várt csavarok következtek be. De tényleg! És az ember azt mondaná, hogy úristen, ez egy annyira durva jelenet volt, hogy már ennél feljebb nem lehetne, de lehet, bizony lehet! Hoover csak tetézni tudja az eseményeket, a cselekmény csak megy és megy, le sem lehet tenni a könyvet.

A történet vérfagyasztó jelenetei és fordulatai mellett azért helyet kap a szerelem és elég hangsúlyosan megjegyezném, ez egy nagyon szókimondó erotikus könyv. Nemes egyszerűséggel van papírra vetve az összes szex jelenet, amelyeket leginkább Asa szemszögeiből tapasztalhatunk. Az írónő ezzel állítja szembe Carter és Sloen kapcsolatát, ahol a lánynak már egy kézfogás, egy ölelés is többet tud jelenteni, mint az a jelentéktelen orgazmus Asatól. A két szereplő között kibontakozó szerelem, amely minden tragédia közepette talál rájuk, egyszerűen tökéletes volt, imádtam.

A regény felét áthaladva olyan dolgokra lettem figyelmes, amiket én még könyvben nem is nagyon tapasztaltam. Epilógus, epilógus epilógusa és még sorolhatnám. Az a sok ugrálás az időben, betekintés a múltba, aztán újra a jelenben. Aztán hónapokkal később. Szerintem így lett nagyon teljes a könyv és érte el azt a hatását, amit még mindig érzek a regény elolvasása után. Kicsit olyan érzések is kavarogtak bennem, mintha lett volna egy történet, amit a 300 oldalnál le lehetett volna zárni és ez pedig, ami utána következik, az már csak a ráadás lett volna, egy pár ajándék novella. Szerintem nagyon is jól működött, hogy így lett végül kialakítva a történet vége, tényleg nem várt csavarokat biztosítva ezzel az olvasó számára Colleen Hoover. Erős kezdés volt ez, 2019 elejére, de még inkább csak motiválva lettem, hogy igen, ebből kérek még!