„Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.”

Főszerepben az árnyvadászok!

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.

Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?

Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…

Hol is kezdjem...Igen, talán ott, hogy rettentő sokáig tartott kiolvasnom a Lady Midnight-ot. Még a nyáron vettem rá magam, mikor tudatosult bennem: most már egyre cikibb, hogy ott porosodik a polcon karácsony óta és még mindig nem nyúltam hozzá, pedig oda vagyok Cassandra Clare írásaiért és azért az egész Árnyvadász világért, amit megteremtett.  Így hát bele vágtam és a negyedéig talán el is jutottam, de valahogy nem. Valahogy nagyon nehezen ment az olvasása, hiányoztak a régi, megszokott, szívembe zárt szereplők a Végzet Ereklyéiből.
Aztán valahogy rám jött az olvashatnék és neki vágtam újult erővel a regénynek és mi tagadás, elég hamar el is olvastam, mivel nagyon is olvastatta magát ez a könyv és hamar rádöbbentem: le sem tudom tenni, annyira izgalmas volt. Szépen lassan megszoktam az új karaktereket, az új helyszínt: Los Angelest ( sőt, imádtam ezt a várost! ) és az új helyzetet az új bonyodalmakkal és megoldatlan kérdőjelekkel.

Ha megtiltják nekünk a szerelmet, az nem fojtja el az érzelmeinket. Csak megerősíti őket.

Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint ahogy az emberek elalszanak. Szépen, lassan, egyre jobban bele esve, aztán puff. Már benne is voltam, álmodtam és nem akartam felkelni. Letehetetlen olvasmány volt, miután ténylegesen bele estem és meg merem kockáztatni, majdnem jobban tetszett, mint a Végzet Ereklyéi.

A Történetről: 

Mint már a fülszövegből is olvashatjuk, a Mennyei Tűz Városa után 5 évvel járunk az árnyvadász időszámításban, Los Angeles-ben.
Ez a trilógia a Blackthorn  árnyvadász családról szól és persze Emma Carstairsról.
Aki olvasta a Mennyi Tűz Városát, a Végzet Ereklyéi befejező részét, az ismerheti már a szereplőket, úgyanis az a regény velük kezdődik. Mostanra már a gyerekekből felnőttek, Emmából fiatal nő vállt és életét szülei gyilkosának felkutatására szentelte.
A lány parabatai-ja Julian Blackthorn, akit korán utolért a felnőttek világa, legidősebb testvérét: Marc-ot elrabolták ugyebár a tündérek még a Mennyei Tűz városában, szülei meghaltak így rá hárult kisebb testvérei: Tiberius ( Ty ), Livia ( Livvy ), Drusilla ( Dru ) és Octavian ( Tavvy ) neveltetése. Huhh! Remélem senkit sem hagytam ki. És igen! Cassie nem tökölt, vannak ám dögivel becenevek.
Az alap bonyodalom, a nagy kérdőjel eredete a történetben az, hogy vajon ki Emma szüleinek a gyilkosa. A klávé az ügyet Sebastian Morgensternre fogta, de Emma tudja, hogy nem ő volt. Ami pedig még érdekesebb, a szülei halott testére tündérnyelven voltak vésve és az utóbbi időben egyre több rejtélyes gyilkosság történik, ami már az árnyvadászok figyelmét is felkeltette.
Hát kedves olvasók, mondanom sem kell, mekkora csapás volt nekem, mikor kiderült, hogy ki a gyilkos és hogy mit, miért, hogyan és mivel tett. Cassandra Clare egyszerűen zseniális, de erre később vissza térek.
Na szóval, a Los Angelesi intézet nyomozásba kezd. Emma barátnője: Christina is mellé áll, akinek kétszeresen törték össze a szívét, és a múltja elől menekült el.
Malcolm Fade-et, Los Angeles főboszorkány mesterét hívják segítségül. Mikor elkezdtem olvasni a könyvet körübelül akkor kezdtem megunni, mikor ez a pali képbe jött. Malcolm Fade. Most komolyan? Egyszerűen akaratom ellenére is Magnus Bane-t olvastam sokáig és ez rettentően irritált. Olyannak éreztem a történetet, mint valami Végzet Ereklyéi 2.0 Jace változata Emma volt, míg Clary változata Julian. Nem tetszett. Viszont adtam neki még egy esélyt, meg amúgy is, ez is egy árnyvadász történet, amit meg csak szeretni lehet, nem?
Nagyon jól tettem, hogy folytattam.
Következő fordulat Marc Blackthron visszatérése volt. Ott már kezdett letehetetlenné válni a könyv. Marc-ot még mikor a Blackthron gyerekek kisebbek voltak, a tündérek elrabolták és a Vadűzésben kellett lovagolnia a félig árnyvadász, félig tündér fiúnak, de most egy alku keretein belül haza engedték. A fiú hosszú ideig volt távol, rengeteget változott belsőleg tündérföldén, mert aztán külsőleg ugyanolyan maradt, mint mikor  elment, mivel a tündéreknél máshogy repül az idő. Érdekes volt arról olvasni, ahogy újra megismeri a saját családját, öröm volt látni, mikor végre sikerült beilleszkednie újból.
És azt a fejezetet róla és Kieranról imádtam...!

Ez a kedvenc fanart-om Emmáról és Julianról. Muszáj volt beszerkesztenem:D

Emma gyakran jár az árnypiacra, valójában a regény ott is kezdődik. Van neki egy informátora: Johnny Rook, aki egy elképesztő titkot rejt. A lánynak ez a férfi az egyik támpontja.
A nyomok egy moziba vezetnek, amit Midnight mozinak hívnak. Itt igazából az ellenség kellős közepére csöppenek. Az a lényeg, hogy ezek egy szekta szerűség, és mindig sorsolnak maguk között. Akit kisorsoltak annak gyilkolnia kell. És itt jön a csavar, a gyilkos kezet levágják.
Rájönnek, hogy kit sorsoltak ki a következő gyilkosnak és természetesen közbe szólnak a szekta ügyeibe.
Itt rengeteg izgalmas, eseménydús fejezetről olvashatunk. Nem tudnám megszámolni két kezemet, hányszor éreztem azt tetőpont érzést.
Ott volt az a jelenet, amikor az Ava hulláját találták meg és Julian megsebesült. Akkor a lány az igaz szeretetével mentette meg.
Aztán amikor a követők megtámadták az Intézetet. Na az sem volt semmi, de a végső összecsapás mindent vitt.
A szerelmi szálakat is imádtam a történetben. Leírhatatlanul déjà vu érzésem volt, komolyan, mintha a Végzet Ereklyéi ismétlődne meg. És igen.
CASSIE MEGINT MEGCSINÁLTA EZT AZ OLVASÓKKAL! Van két fiatal, aki teljes szívéből szereti egymást, de mégsem lehetnek egymásié.
Ebben az esetben ugyan nem testvérek, de parabataiok, ami talán sokkal súlyosabb. A törvény alapból tiltja, és ahogy az árnyvadászok is mindig mondják:

"Sed lex dura lex." - " A Törvény szigorú, de a Törvény a Törvény."

SPOILER-es rész:

Most kicsit azoknak a vállán sírnám ki a véleményem, akik elolvasták már a könyvet és úgy olvassák a bejegyzésem.
Először is, hogy lehettem ennyire vak... nem jöttem rá Johhny titkára, hogy gyereke az elveszett Herondale. Ezen nagyon meglepődtem. Azt pedig nagyon imádtam, mikor megjelent Tessa Gray. Körülbelül egy érzelmi hullámvasúton mentem keresztül, egyszer a Pokoli Szerkezetekben éreztem magam, másszor a Végzet Ereklyéiben, mikor Clary, Magnus, Jace és Robert Lightwood toppant be a regénybe. A Mennyei Tűz Városa végén valami olyasmi áll, hogy az Árnyvadászok világában minden összefüggésben áll. Ez teljesen igaz és nagyon jó olvasni róluk, imádom mikor a különböző trilógiák és sorozatok összeérnek. 

Ti is nagyon vártátok már, hogy Emma és Julian között végre felrobbanjon a bomba és végre jöhessenek azok a fejezetek, amikre rózsaszín köd szállt? Mert én már nagyon és elég hirtelen történetek a dolgok! ( Hahaha ) Komolyan nem gondoltam volna, hogy ez így puff meg fog történni, míg a Végzet Ereklyéiben 5 könyvön vártuk rá, hogy a 6. könyvben egy démonvilág barlangjában lévő tóban megtörténjen.
A másik pedig ez az egész Éjfél Kisasszony legenda, Annabelle meg minden...Nagyon szerettem ezt a történetet is benne a történetben és furcsa, de én teljesen megértettem a fő gonoszt és szerintem talán ez az első olyan könyv is, ahol sajnáltam is a halálát. 

Amúgy fontos tudni rólam, hogy én az ilyen dolgokban, hogy vajon ki a gyilkos, átlagon felülien vak vagyok. Ha már minden jel rá utalna a gyilkosra, én akkor sem jönnek rá ki az. Most sem jöttem rá arra, ahogy Malcolm Fade lenne az. És mondanom sem kell, leesett az állam. 

Ami pedig a legeslegvégén van, az mégis mi?! Csak mondjátok, hogy most nem az lesz, hogy Annabelle felébred és bosszút esküszik Emmán? Mert én ezt már nem bírom:D 

Köszönöm, hogy elolvastad az értékelésemet, remélem tetszett és kezedbe veszed az Éjfél Kisasszonyt.

- Edmond