~ Könyvkritika ~
Szerző: Meg Rosoff
Cím: Majd újra lesz nyár…
Eredeti cím: How I Live Now
Oldalszám: 224 oldal
Kiadta: Európa, Budapest, 2013
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Kategória: Ifjúsági, Háborús, Romantikus, Kalandos, Disztópia
Fülszöveg:
„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”
„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…
Szerelem a Harmadik világháború idején...
- Ahogy a borítón látható szöveg is mondja, igen, egy olyan könyvet vehetünk a kezünkben a Majd újra lesz nyár... személyében, mely tinédzserekről szól, pontosabban a jövőben, a harmadik világháború idején.
Alapjáraton én nem szoktam háborús könyveket olvasni, és ha a szerelmet kapcsolják össze a háborús történetekkel, akkor meg pláne nem, mivel köztudott, hogy biztosan valami tragikus végkimenetele lesz a dolognak - én meg jobban szeretem a happy end lezárásokat, szóval nem gondoltam volna, hogy én ezt a könyvet valaha is elolvasom. Viszont mégis a kezeim közé került.A legjobb barátnőmtől kaptam ezt a könyvet karácsonyra azzal a jelmondattal: neki tetszett és gondolja, hogy nekem is tetszene. Mivel neki jó érzéke van a jó könyvek kapcsán, így rá bíztam magam és elkezdtem olvasni ezt a történetet, ami már az első pár lapnál teljesen magába szippantott. Hamar kiolvastam ezt a letehetetlen olvasmányt, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog.
 |
| Eszméletlen jól néz ki ez a poszter, ami a könyvből készült filmhez készült. |
A történetről:
A regény középpontjában a 15 éves Daisy áll, az ő gondolatmeneteit olvashatjuk végig a könyvön. A New York-i lány születésekor elhunyt édesanyja családi ágán élő rokonaihoz költözik Angliába, a kitörésben lévő harmadik világháború idején. A lány vidéken nagyobb biztonságban is van, mint A Városban, és mostohájával sincsen túlságosan tökéletes kapcsolata, így meg van a könyv alap indulópontja: egy lány az új környezetben, már majd, hogy nem közhelyes is lehetne a regény, de mégsem az.
Ami hozzá tett az olvasási élményemhez, az az, hogy szerettem ennek a lánynak a szemszögéből olvasni. Vannak olyan karakterek nálam, akiknek egyszerűen túl jó gondoltaik vannak és olyan szinten jól le van írva E/1-ben az egész alkotás, hogy nem lehet letenni, ez pedig persze az író műve volt, természetesen. Nálam Daisy teljes mértékben ilyen, pofátlanul imádni való karakter volt, rengeteget nevettem azon, hogy miket is gondol magában, persze voltak fájdalmasabb percei is, de egy rettentő cinikus lányról beszélünk, akinek nem elég a szimpla tini bajok, de a háború is a nyakán van, aztán még beköszönt a talán legvégezetesebb dolog is az életébe: a szerelem, ami ebben a könyvben nem mindennapi volt, ugyanis a lány és unokatestvére, Edmond ( amúgy nagyon rossz úgy könyvet olvasni, hogy ugyanaz a főszereplő pasijának a neve, mint a te saját neved ) fognak egymásba szeretni.
A lány unokatestvérei is nagyon szívbe mászó karakterek voltak ám, nélkülük nem lett volna teljes a regény.
Nagyon szép helyszínen játszódik a történet, kicsit Nanny McPhee a Varázsdada és a Nagy bumm-ban éreztem magam. Egy farm szerű, régi birtokon járunk. A gyerekek nem járnak iskolába, maguknak tanulnak olyan könyvekben, amilyenekből csak szeretnének tanulni és a ház körül segédkeznek - ha éppen nem tanultak - és az állatokról is ők gondoskodnak.
(…) rá kellett jönnöm, hogy akár tetszik, akár nem, történhetnek váratlan dolgok.
A történet legnagyobb gondja nem más, mint a háború.
Az elején még a gyerekek elvannak együtt, a világ ellen, de aztán a felnőttek szétszedik őket. A lányokat külön és a fiúkat is külön más-más területekre sodorják, messze egymástól, Angliában. Tényleg nagyon jól megírt fejezetekről beszélek, én faltam a lapokat és teljesen a könyv hatása alatt voltam.
Haldokló voltam, de hát mindenki az. A veszteség napról napra módszeresen közelebb vitt a halálhoz. Az egyetlen gyógyír az állapotomra akkor és most is azt volt, hogy makacsul őrzöm, amit szeretek
Itt kezd el úgy igazán izgalmassá válni a könyv, az eleje csak egy szépen megírt bevezetés volt, amely megmutatja a családi szeretetet. Most pedig teljes fordulatot véve a háború veszedelmeibe vezet minket a roppant tehetséges írónő. Komolyan, olyan jól meg voltak írva a könyv lapjai, hogy teljesen oda tudtam magam helyezni az iszonyatos helyszínekre és már The Walking Dead feelingem is volt.
Daisey és Piper McEvoy őrnagyhoz kerültek. Eszméletlen izgalmas fejezetek vették kezdetét, volt itt minden, aminek lennie kell. Vérontás, izgalom, csavarok és halálok. Gyorsan vitte magával a cselekmény az olvasót. A két lány hatalmas utakat járt meg, egy túlélő könyvnek is elmenne az egész történet, egyszerűen imádtam.
A vége felé ismét van egy hatalmas forduló pont és jön az epic lezárás, amit szintén nagyon imádtam, de ezekről nem szeretnék bővebben írni, olvassátok el a könyvet, mert tényleg megéri!
Véleményem:
Nem gondoltam volna, hogy nekem ez a könyv tetszeni fog. Ha a könyvesboltban fogom meg és olvasom el a fülszöveget, biztosan nem hozom haza. Pedig mekkora kihagyhatatlan élményről maradnék le! Arra rájöttem, hogy több műfajban is el kell kezdenem olvasni, mert baromi jó könyvek vannak, és ez a regény hatalmas kedvencem lett!
5/5 - csak ajánlani tudom!
Borító is helyén van, nagyon átadja a feelinget, ami a könyvben van.
Ajánlom:
Akik szeretik az ilyen háborús történeteket, azoknak mindenképpen el kell olvasniuk! Ez a világ vége érzés teljesen átjön a könyvről az olvasóra, komolyan a hideg kiráz, brutális jó könyv, ki ne hagyja senki!
