Alapjáraton én nem szoktam háborús könyveket olvasni, és ha a szerelmet kapcsolják össze a háborús történetekkel, akkor meg pláne nem, mivel köztudott, hogy biztosan valami tragikus végkimenetele lesz a dolognak - én meg jobban szeretem a happy end lezárásokat, szóval nem gondoltam volna, hogy én ezt a könyvet valaha is elolvasom. Viszont mégis a kezeim közé került.A legjobb barátnőmtől kaptam ezt a könyvet karácsonyra azzal a jelmondattal: neki tetszett és gondolja, hogy nekem is tetszene. Mivel neki jó érzéke van a jó könyvek kapcsán, így rá bíztam magam és elkezdtem olvasni ezt a történetet, ami már az első pár lapnál teljesen magába szippantott. Hamar kiolvastam ezt a letehetetlen olvasmányt, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog.

A regény középpontjában a 15 éves Daisy áll, az ő gondolatmeneteit olvashatjuk végig a könyvön. A New York-i lány születésekor elhunyt édesanyja családi ágán élő rokonaihoz költözik Angliába,  a kitörésben lévő harmadik világháború idején. A lány vidéken nagyobb biztonságban is van, mint A Városban, és mostohájával sincsen túlságosan tökéletes kapcsolata, így meg van a könyv alap indulópontja: egy lány az új környezetben, már majd, hogy nem közhelyes is lehetne a regény, de mégsem az. 

Ami hozzá tett az olvasási élményemhez, az az, hogy szerettem ennek a lánynak a  szemszögéből olvasni. Vannak olyan karakterek nálam, akiknek egyszerűen túl jó gondoltaik vannak és olyan szinten jól le van írva E/1-ben az egész alkotás, hogy nem lehet letenni, ez pedig  persze az író műve volt, természetesen. Nálam Daisy teljes mértékben ilyen, pofátlanul imádni való karakter volt, rengeteget nevettem azon, hogy miket is gondol magában, persze voltak fájdalmasabb percei is, de egy rettentő cinikus lányról beszélünk, akinek nem elég a szimpla tini bajok, de a háború is a nyakán van, aztán még beköszönt a talán legvégezetesebb dolog is az életébe: a szerelem, ami ebben a könyvben nem mindennapi volt, ugyanis a lány és unokatestvére, Edmond ( amúgy nagyon rossz úgy könyvet olvasni, hogy ugyanaz a főszereplő pasijának a neve, mint a te saját neved ) fognak egymásba szeretni.

A lány unokatestvérei is nagyon szívbe mászó karakterek voltak ám, nélkülük nem lett volna teljes a regény. 

Nagyon szép helyszínen játszódik a történet, kicsit Nanny McPhee a Varázsdada és a Nagy bumm-ban éreztem magam. Egy farm szerű, régi birtokon járunk. A gyerekek nem járnak iskolába, maguknak tanulnak olyan könyvekben, amilyenekből csak szeretnének tanulni és a ház körül segédkeznek - ha éppen nem tanultak - és az állatokról is ők gondoskodnak. 

A történet legnagyobb gondja nem más, mint a háború. 

Az elején még a gyerekek elvannak együtt, a világ ellen, de aztán a felnőttek szétszedik őket. A lányokat külön és a fiúkat is külön más-más területekre sodorják, messze egymástól, Angliában. Tényleg nagyon jól megírt fejezetekről beszélek, én faltam a lapokat és teljesen a könyv hatása alatt voltam. 

Haldokló voltam, de hát mindenki az. A veszteség napról napra módszeresen közelebb vitt a halálhoz. Az egyetlen gyógyír az állapotomra akkor és most is azt volt, hogy makacsul őrzöm, amit szeretek

Igazából a könyvet több szakaszra lehetne bontani. Van az első, amiben Daisy megismeri az unokatestvéreit, és egy idilli képet kapunk az ottani életről, itt csupa jó fejezetet olvashatunk. Aztán eléri a gyerekeket a háború szele, és szétválasztja a kis családot. 

Itt kezd el úgy igazán izgalmassá válni a könyv, az eleje csak egy szépen megírt bevezetés volt, amely megmutatja a családi szeretetet. Most pedig teljes fordulatot véve a háború veszedelmeibe vezet minket a roppant tehetséges írónő. Komolyan, olyan jól meg voltak írva a könyv lapjai, hogy teljesen oda tudtam magam helyezni az iszonyatos helyszínekre és már The Walking Dead feelingem is volt. 

Daisey és Piper McEvoy őrnagyhoz kerültek. Eszméletlen izgalmas fejezetek vették kezdetét, volt itt minden, aminek lennie kell. Vérontás, izgalom, csavarok és halálok. Gyorsan vitte magával a cselekmény az olvasót. A két lány hatalmas utakat járt meg, egy túlélő könyvnek is elmenne az egész történet, egyszerűen imádtam. 

A vége felé ismét van egy hatalmas forduló pont és jön az epic lezárás, amit szintén nagyon imádtam, de ezekről nem szeretnék bővebben írni, olvassátok el a könyvet, mert tényleg megéri!