Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Könyvértékelés

Végül is a holnap, csak egy új nap

Írta: Margaret Mitchell

Cím: Elfújta a szél

Eredeti cím: Gone with the Wind

Oldalszám: 1176

Kiadta: Európa Könyvkiadó, 2014

Eredeti kiadás: 1936

Kategória: Történelmi, Romantikus, Klasszikus, Polgárháború, Női sors

Fülszöveg:

Tizenhét inch, azaz negyvenhárom centi, úgy is mondhatnánk, szűk két arasz – ekkora Scarlett O'Hara dereka, és erre nagyon büszke. A gazdag, déli földbirtokos lánya minden ujjára kap udvarlót, de neki csak egy kell: Ashley Wilkes. A férfi azonban mást vesz feleségül. Scarlett bosszúból férjhez megy, éppen azon a napon, amikor kitör az amerikai polgárháború.
Az elkényeztetett, magabiztos tizenhat évesből nagyon gyorsan felnőtt lesz a háború szörnyűségei között. Egyet akar csak: megtartani a családi birtokot, amiért akár az ördöggel is szövetkezne. Három férj, három gyerek, a beteljesületlen szerelem – a könyv végén, tizenkét évvel később, Scarlett felelősségteljes nő, aki kezdi érteni az életet.

Margaret Mitchell egyetlen regénye 1936-ban jelent meg, és óriási sikert aratott. Azonnal megfilmesítették a kor szupersztárjaival, és Scarlettet a legtöbben azóta is a gyönyörű Vivien Leigh alakjában képzelik el. Pedig „nem volt szépség”, de ezt a férfiak nem tudták megítélni, , „annyira elbűvölte őket”. Érdemes tehát elolvasni a regényt akkor is, ha a filmet – talán többször is – láttuk már: az alakok összetettebbek és elevenebbek – nemcsak Scarlett, hanem Ashley Wilkes és az ördögi Rhett Butler is…
Készült a regényből több musical is, sőt Magyarországon Dvořák zenéjére hatalmas sikerű balett. S mindeközben a könyvet minden új generáció felfedezi magának. Amerikában a Biblia után a legnépszerűbb mű, harmincmillió példányban kelt el.
Magyarra már 1937-ben lefordították, azóta olvashatjuk – és olvassuk is.

Vissza nem lehet menni. Induljunk hát előre.

Igen, jól látjátok, a mai bejegyzésben egy igen híres könyvről lesz szó, amelyről valamilyen úton-módon, de biztos vagyok benne, hogy hallottatok már, ez nem más, mint az Elfújta a szél c. nagy regény, az amerikai irodalom egyik legbecsesebbek közé tartozó írása, amely 1936-ban ( huh jó régen! ) jelent meg. Tudom, sokan elijedtek, ha egy ennyire „antik” darabot vesztek a kezetekbe és az is igaz, hogy egy már 83 éves könyvről beszélünk, de higgyétek el, van annyira izgalmas – vagy még izgalmasabb is – mint a kortárs irodalomban megjelenő regények.

Én a nyelvezetét sem mondanám régiesnek, persze vannak benne olyan kifejezések, amiket mi már nem használunk, de mondjuk a nagymamáink még igen, de szerintem teljesen érthető volt az egész regény, szóval ez se ijesszen el titeket ettől a csodától és kérlek engedjétek meg nekem, hogy a bejegyzés hátra lévő részében bebizonyítsam számotokra is, hogy ez a könyv egy olyan darab, ami nem maradhat le senki eddig elolvasott olvasmánylistájáról sem!

A fülszöveget nem tudom, mennyire sűrűn olvassátok el egy ilyen bejegyzésnél, de magamból kiindulva én mindig tovább ugrom és a véleménnyel, olvasás élményével kezdem, szóval most pár mondatot kiemelek a regény hátsó borítójáról, ami személy szerint engem nagyon megfogott.

Margaret Mitchell egyetlen regénye óriási sikert aratott, azonnal megfilmesítették a kor szupersztárjaival, Scarlettet pedig azóta is legtöbben Vivien Leigh alakjában képzelik el, bár érdemes elolvasni a regényt akkor is, ha a filmet – talán többször is – láttuk már: az alakok összetettebbek és elevenebbek. Készült a regényből több musical is.
S mindeközben a könyvet minden új generáció felfedezi magának. Amerikában a Biblia után a legnépszerűbb mű, harmincmilliós példányban kelt el.
Magyarra már 1937-ben fordították, azóta olvashatjuk – és olvassuk is.

Szóval ezt a szöveget kicsit boncolgassuk. Kezdjük azzal, hogy óriási siker lett. Oké, itt az első pont, hogy felvegyem a listámra. Szerintem többen úgy vagyunk vele, ha egy regény hatalmas bestseller, akkor mi is vegyünk el és olvassuk el, mint ahogyan az Alkonyattal is így volt, vagy akár a Szürke 50 árnyalatával. Egyből megfilmesítették, mint ahogyan amúgy ma is zajlanak a dolgok. Nagy sikere van egy könyvnek? Hűha, akkor az emberek szívesen látnák filmben, gyors keressünk hozzá híres színészeket és kész a nagy durranás. Na ez már a 30-as években is így volt. Még musical is készült belőle? Na jóóó, ez a regény tud valamit! A biblia után a legnépszerűbb mű?! Hoppá! Ez azért nem akármilyen teljesítmény. A legjobban viszont az fogott meg, hogy minden új generáció felfedezi magának. Igen, ez a regény valóban egy olyan dolog, amit fel kell fedezni. Egy kincs. Ami jól bele van veszve a szépirodalom mély bugyraiba. Nekem sikerült felfedeznem és most titeket szeretnélek arra sarkalni, hogy tegyetek ti is úgy, mint ahogyan én tettem.

Ugyan is Scarlettet azért irigyelte a környék összes lánya, mert neki volt legvékonyabb a dereka
Ő pedig erre nagyon is büszke volt.

A terjedelem.

Azt hiszem, hogy ez egy olyan téma, aminek nyugodt szívvel szánhatok egy egész kis bekezdést is. Amelyik kiadásban én olvastam a regényt, az a 2014-es, legfrissebb változat hazánkban, amit az Európa kiadó kiadott – és milyen jól is tette – szerencsére, mert ez a borító káprázatos, de erre a bejegyzés végi összegzésben biztosan visszatérek, na de a könyv hosszúságáról. Kapaszkodjatok meg, mindössze 1178 oldalas volt. Bizony. Nem az a fajta könyv, amit pár sorban lerendeznek. Elsőnek fel sem tudtam fogni, hogy mit lehet ennyire hosszan írni, miről is szólhat egy ilyen történet. Hát volt miről szólnia bőven, sőt! Voltak benne annyira izgalmas oldalak ( kb 400 oldalon át ), amit egy szuszra olvastam el, ~~az mellékes, hogy közben a karjaim lehaltak,~~ de legalább izmosodtam is közben. Viszont ha nem nyár lenne és nem ülnék itthon a nap 14 órájában, akkor nem lett volna időm rá, hogy elolvassam, mert ezt suli mellett tutira nem sikerült volna kiolvasnom. Egyik az, hogy amúgy is leszakad a vállamról a táskám a rengeteg tankönyvnek hála, hát még ha ezt a mázsát is bele teszem. Szóval én ezt szigorúan itthon olvastam a szobámban, a nappaliban, a trambulinban, a fűben vagy legmesszebb is a kert végébe vittem. Ha egy tippet szeretnétek tőlem, akkor mindenképpen akkor kezdjetek bele, mikor ráérték, mert aztán nem fogjátok tudni letenni, magatokkal pedig húzós vinni akárhová is.

A Történetről

Kezdjük azzal, hogy egy olyan könyvről beszélünk, amelynek az időtartama 12 évet ölel át – 1178 oldalon át nem csoda – van benne jó pár éves harc, éhezés, háború és a romok újra építése, elkezdeni újra élni egy új világban, de igazából ennek elég is ennyi, végül is csak az amerikai polgárháborúról beszélünk, meg persze az előtte és utána időkről. A történetben rengeteg fontosabb eseményt kellene kiemelnem ahhoz, hogy egy teljes képet alkossak, de akkor azt több bejegyzésben tudnám csak megtenni, de röviden annyit, hogy annyira sok hatás éri a szereplőket – leginkább megrázó, negatív, borzalmas hatásokra gondolok itt – amik nagyban elősegítették a jellemük, világlátások, értékrendjük átértékelését. Mondhatni úgy is, hogy HATALMAS karakterfejlődések történnek, de ezt persze leginkább a főhősnőkön láthatjuk, Scarlett O’Hara személyében, aki a történet végére a 16 éves kislányból felnőtt nővé cseperedik és rájön az élet lényegeire.

A szenvedés vagy megtöri, vagy megerősíti az embert.

Szerintem az írónő nagyon jól tudott gondolkodni úgy egy 16 éves lány bőrében, mint egy 26 évesébe és míg a regény elején Scarlett agya olyan dolgokon kattog, mint a pasik, Ashley, ruhák, pasik, Ashley, derekának a szélessége és Ashley, addig a regény végére, de már a közepére is kezdi kapizsgálni az igazán fontos dolgokat. Persze természetesen rásegített a háború, az éhezés, a jenkik okozta szörnyűségek és egyéb borzalmak is.

KÃ©ptalÃ¡lat a kÃ¶vetkezÅ‘re: â€žscarlett o'hara and rhett butler kissâ€

Scarlett és Rhett kultikus jelenete a filmből

A regény elején az áll: Minden idők legnagyobb szerelmes regénye… Amivel egyet is kell értenem, mivel Scarlett és Rhett szerelme tényleg egy klasszikus szerelmi story. Mikor megkérdezte egyik barátom, hogy miért vagyok odáig annyira odáig ezért a könyvért, akkor is azt feleltem, hogy miattuk. Scarlett miatt, aki egy annyira hatalmas főhősnő, akiről már nagyon régen nem olvastam. Kiemelkedik – és tudom, hogy ezeket a tulajdonságokat Katniss Everdeenre, Clary Frayre és még csomó másra is fel lehetne húzni – a többi könyves női főszereplőhöz képest én Scarlettet éreztem a legerősebb személyiségnek, a legakaratosabbnak, a legerősebbnek. Mindig azt mondogattam, ez a történet olyan, mint egy klasszikusba váltott Gossip Girl – A Pletykafészek story, csak itt Blair - Scarlett, Chuck - Rhett, Serena - Melanie és Nate - Ashley. Bizonyára akik látták a sorozatot, érhetik mire gondolok.

Vannak a történetben ismétlődő motívumok, pillanatok, események, amiket Margaret nagyon mesterien hozott össze, még ha saját maga szórakoztatásából is írta a regényt, zseniálisat alkotott. Vegyük például Scarlett édesapja és a lánya lovas esetét, vagy akár Scarlett életének azon szakaszait, amelyet ismétlődnek a regény folyamán egy-egy jelenetben.

Tetszett, hogy a történet kitér még a Klu-Klux-Klan történelmi fontosságára is, az egész regény nagyon valósághű képet fest le Amerika azon időszakáról. Ezt pedig személyesen is át tudjuk élni, ha a kezünkbe vesszük a könyvet.

Melanie és Scarlett

Melanie-nak is mindenképpen szerettem volna szánni egy bejegyzést, mivel ő is egy nagyon fontos szereplő, a jóság, tisztaság, őszinteség jelképe a regényben. Scarlett ugyan a főszereplő, még is negatív karakter. Eleinte az írónő Melanie-t írta főszereplőnek, de rájött, Scarlett sokkal érdekesebb. De ki is ez a Melanie? Annak a férfinak a felesége, akibe Scarlett halálosan szerelmes, Ashley Wilkesnek. Így már kivehető a dráma, ami pedig a poén, hogy Melly Scarlettel él együtt és az egész háborút együtt vészelik át, úgy, hogy Scarlett utálja a lányt, aki teljes szívéből szereti Scarlettet. Az olvasó hamar meg tudja szeretni a nőt, főleg a legvégén, mikor maga Scarlett is rádöbben az élet értelmeire.

A történet végéről pedig annyit, hogy tökéletes befejezés, legalábbis szerintem. Először is arra gondolhat az olvasó, mivan? ezért olvastam én ennyi oldalon keresztül, hogy ezt kapjam? De, ha jobban megnézzük, ebből állt az egész regény. Kérdőjelekből. Gondokból. A zárómondat a kedvencem, ami szintúgy egy Scarlett-féle ismétlődő motívum a regényben. Tökéletes!

Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé.

Értékelés:

5/5***** - T-Ö-K-É-L-E-T-E-S. Eddig életem kedvenc regénye

Borító – Egyszerűen gyönyörű, letisztult, még is sokat mutat és ami a legfontosabb, átadja az egész könyv feelingjét, lényegét, üzenetét a színeivel háttérben Tarával, a földdel, ami mindennél fontosabb és a háború szörnyű szelével, amely mindent elfúj, ami volt.

Cím – Talán már a könyv felénél, de minimum a háború után már értendő, hogy miért is ez. Engem még mindig kiráz tőle a hideg. Tökéletes!

Szereplők – Már említettem, hogy Scarlett mekkora kedvenc lett, de ez a többi szereplővel is így van amúgy!

Ajánlom:

Ha egy könyvet annyira szeretek, mint ezt, akkor egyből azt írom ide, hogy mindenkinek ajánlom, szóval mindenkinek ajánlom.

Viszont, aki olyan címszók alatt keres könyvet, hogy polgárháború, klasszikus szerelmi történet, erős főhősnő, izgalmas, letehetetlen vagy csak egy vaskos könyvet akar, amivel ellesz jó darabig, annak az Elfújta a szél a tökéletes választás.