A regény főszereplője a fülszövegben is olvasható Cath, akinek az Egyetem nehézségeivel kell szembenéznie és csak kizárólag magára támaszkodhat, mióta mentsvára, Wren, az ikertestvére dobta őt egy másik szobatársért a bulisabb, izgalmasabb élet reményében, amit a visszahúzódó, nem túl barátságos és otthon ülős testvérétől nem kapott meg. A lánynak a Simon Snow és a hozzá írt fanficek világa nyúlt menekülő utat az élet nehézségei elől, mígnem be nem sétál az övébe szobatársa, Reagan expasija, aki mosolygásával és kedves kisugárzásával fényt visz a lány amúgy átlagos és szürke hétköznapjaiba. 

Tuti, hogy a főszereplő karakterének a hibája, de én sokáig nem is érzékeltem, hogy Levinek bejön a lány. Nem olvastam a fülszöveget és nem vágtam le, hogy Levi lesz Cath love storyja, aztán nagyokat néztem, mikor megtörténtek, amiknek meg kellett történnie. Érezhető volt, ahogy a két karakter egymásba szeret, és a különbséget is meg lehetett figyelni, a könyv végén, és a " kezdünk egymásra szeretni" részeknél, kb a könyv közepétől kezdve. De ami számomra a legmeglepőbb, hogy én egy totál romantikus regénynek hittem ezt a storyt és másból se fog állni, csak a szerelemből, de nem. Hatalmasat tévedtem, mert történet nem arra épít, nem arra teszi a hangsúlyt, sokkal inkább Cathre, az életére, a nehézségekre, amiken át kell mennie egyedül és itt az egyedül szón van a hangsúly. Azt hinné az ember, hogy egy kis nyámnyila a hősnőnk, amiért ennyire nem akar új emberekkel ismerkedni, és amiért ennyire nem tud szocializálódni és közben meg, mikor megismerjük a belső vívódásait, megtudhatjuk, hogy mennyi terhet cipel magán, hogy mennyire nehezen viseli, hogy egy új helyre, egy új közegbe került, az egyetemre és ott kellett hagynia a gimit, a tini éveit és felnőnie a felnőttek világába. A gyermekkori traumája, hogy az anyja, akit anyának sem tud nevezni már, elhagyta őket. A testvére új stílusú bohém élete. Ez mind-mind közre játszik a történetben és ezért is mondom, hogy ebben a könyvben egy kis mellékszál a Levi Love Story, amely könnyebbé, édesebbé teszi az amúgy nehéz, néhol szomorúbb témájú, érzelmi hullámvasútnak mondható olvasmányt. 

Mivel egy jó könyvelemzést szeretnék írni, kihagyhatatlannak tartom a cím értelmezését. Cath egy fangirl, ez gondolom mindenkinek világos. A lány bolondul a Simon Snow könyvsorozatért, amelyet én a Harry Potter világának képzeltem el és ahhoz ír rendszeresen saját történeteket, azokkal a karakterekkel, új helyzetekben, azaz kölcsön veszi a szereplőket, hogy új történeteket írjon velük. Cath nagyon tehetséges az írásban, a fanficjei által már saját rajongótábort is szerzett magának. Tetszett, hogy a fejezetek között és néhol a fejezetekben is voltak ezekből az írásokból, amiket ugye a főszereplőnk írt. Így egy párhuzamos történet olvashattunk, ha így tetszik és Simon és Baz románcát is átélhettük pár oldal erejéig, szerintem nagyon eredeti ez a történetmesélő szál, én imádtam.  

A könyv elején sokáig éreztem azt a magányt, azt az elcseszett főszereplő típust, aki egy rakás szerencsétlenség és kb semmi sem történik vele, semmit sem csinál és azt várja az olvasó, hogy "jaj, érkezzen már végre egy kis bonyodalom", vagy tetőpontok, egy váratlan csavar, amely izgalmassá teszi a regényt. De nem. Ezt nagyon sokáig olvasgathattam, mire úgy igazán beindult a cselekmény és azt mondhattam, na most aztán nem tudom letenni a regényt, és mikor végre valahára elérkezett ez a pont, akkor természetesen sejthetitek már mi történt. Vége lett a könyvnek, én pedig csak néztem az utolsó üres lapot és arra gondoltam, na ne, tényleg csak ennyi volt? Számomra ilyen volt a Fangirlben való olvasási fázisom, fázisaim. Imádtam, nevettem rajta, néha untam, néha meghatódtam, elérzékenyültem, de mindent összevetve bakker, imádtam!