~ Könyvkritika ~
"Reszkess Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhouse!"
Írta: Charlaine Harris
Cím: Inni és élni hagyni
Kiadta: Ulpius ház, Budapest, 2009
Oldalszám: 414
Műfaj: Romantikus, urban fantasy, krimi
Eredeti cím: Dead Until Dark
Eredeti cím: Dead Until Dark
Fordította: Binder Natália
Fülszöveg:
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt…
Biztosan volt már veletek is olyan, hogy nagyon szerettetek volna egy bizonyos könyvet elolvasni és rengetegszer hallottatok már róla, de sehol nem bírtátok megszerezni.Na pontosan ez volt velem is.
Miután csődbe ment az Ulpius ház, nem tudtam mit kéne csinálnom. A könyvesboltokban már nem volt kapható az Inni és élni hagyni, az Antikváriumokban pedig, mikor bementem valahogy sosem volt a készleten. Aztán a minap a könyvtár polcai között bolyongtam és megláttam...Végül is majdnem felsikítottam örömömben... Megvan! A kezeimben tartottam és gondolkodás nélkül kikölcsönöztem. Valóban gondolkodás nélkül történt, s majdhogynem őrült cselekedetnek is lehetett nevezni, mivel a kötelezők is a nyakamon voltak, meg alapból több könyvben is benne voltam. De mindegy. Nagyon kellett és amilyen gyorsan, s váratlanul jött, olyan gyorsan ment.
Miután csődbe ment az Ulpius ház, nem tudtam mit kéne csinálnom. A könyvesboltokban már nem volt kapható az Inni és élni hagyni, az Antikváriumokban pedig, mikor bementem valahogy sosem volt a készleten. Aztán a minap a könyvtár polcai között bolyongtam és megláttam...
" Ezek vagyunk mi. A halál. "
Csak olvastam és olvastam és nem bírtam betelni vele.
Tökéletes volt az időzítése a könyvnek, mert nem is olyan rég ért véget a Vámpírnaplók, amit igen nehéz volt számomra elengedni, és ez a regény teljesen betöltötte a sorozat utáni űrt az életemben.
Azt hittem, hogy úgymond kinőttem már ebből a vérszívó korszakból, meg már így 2017-re eléggé lecsengett a vámpírok ideje, de mégis imádtam olvasni.
Nosztalgikus hangulatot teremtettek bennem, amit nagyon köszönök az írónőnek. Egyedi és különleges stílusa van, amit Binder Natália gyönyörűen lefordított. Számomra egy élmény volt elolvasni.
A Történetről:
Egy olyan világba kalauzol el minket az írónő, ahol a vámpírok felvállalják a másságukat és megpróbálnak beilleszkedni a társadalomba, mint teljes jogú polgárok. Igen, elég érdekes egy ötlet, és elsőre nem is annyira tetszett, de aztán elgondolkodtam és megértettem. És ez...ez egyszerűen ZSENIÁLIS! Miért ne fogadhatnánk el a vámpírokat?
Szerintem mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy elfogadják, ezzel pedig Sookie is pontosan így érzett. A lányt nem érdekelte, hogy Bill vámpír - szerette és kész. Ez pedig szerintem nagyszerű gondolatmenet. Ezeket az értékeket nézve a könyv hordozza azt a motívumot, hogy legyünk nyitottak mindenre, ami más.
Helyszínét tekintve egy Amerikai kisvárosban, Bon Temps-ben járunk, ahol soha nem történik semmi érdekes, vagy semmi izgalmas. Minden unalmas és hétköznapi mindaddig, míg be nem lép Bill, a vámpír. Igazi úriember, csendes és régies. Olyan szinten unalmas volt az egyszavas válaszaival, és az értelmetlen cselekedeteivel, na meg a stílusával... Komolyan mondom, mintha valami múzeumi turistavezető lenne, aki utálja az életét. Néhol legszívesebben... Áhh mindegy. A lényeg viszont az, hogy a könyv felére már kezdtem megszeretni. Az ő megjelenése után rejtélyes eseménysorok következtek. Milyen meglepő!
Olyan gyilkosságok, melyekben az áldozatok egytől-egyig mind megfulladnak. Érdekesség még, hogy a legtöbb halott vámpírista volt, amiről mindjárt beszélek bővebben. Mit is jelent az, hogy vámpírista? Olyan halandó ember, aki a vámpírokra izgul fel, vámpírral akar lenni. Ez is egy jól kitalált szál volt a műben, ilyenekről sem olvastam még. Ha ezeket a tényeket vesszük figyelembe, akkor Sookie is vámpíristának számít,és őt is meg akarják ölni. A lány és szerettei élete Bill mellett veszélybe kerül. A gyilkos szál okozza az egyik problémát, amelynek egy kisebb ága az, hogy Sookie öccsére terelődik a gyilkos gyanúja.
Aztán jön a másik bonyodalom. Eric. Igazából lassan már azt kell, hogy mondjam: Igen, ha egy vámpíros könyvben nincs szerelmi háromszög, akkor az már nem is egy igazi vámpíros könyv.
Az Inni és élni hagyni esetében egy ízig-vérig, amolyan igazi vámpíros történetről beszélhetünk!
Sookie és Bill nyomozásba kezdenek, ami egy Vámpírbárba vezeti őket, ahol képbe jön a fent említett Eric. Az első rész alatt még nem volt olyan nagy szerepe, de egy olyan szálat indítottak el vele, ami folytatásért kívánkozik.
Most pedig álljunk meg egy percre, és üljünk le hálát adni. VÉGRE! Egy olyan történetről van szó, ahol a főszereplőnek is van egy különleges képessége - ez esetben gondolatolvasás - amitől még izgalmasabb lesz a könyv.
Sokat gondolkodtam rajta ki lehet a gyilkos, és rengeteg ötletem is volt, de mind hiába. Kíváncsi vagyok ti rájöttök - e Sookie előtt.
...És akkor beszélgessünk picit a főhősnőnkről!
Sookie Stachouse,
Az ő szemszögéből olvashattuk végig a regényt ugyebár, amitől néhol elgondolkodtam az életemen.
Sookie egy fiatal, érett pincérnő, néhol elég gyerekes gondolatokkal. Nehezemre esett nem egy 16-17 éves gimis tinédzserként gondolni rá. Viszont nagyon tetszett a karakter külső leírása, amiért jár a csoki az írónőnek. Néhol olyan vicces mondatokat is beleszőtt a lány öltözködésénél, amitől a földön fetrengtem jókedvemben.
 |
| A Sookie-t alakító Anna Paquin |
Ilyen például: " ( … ) és vörös, dugj-meg magas sarkút vettem fel hozzá. "Alapjáraton egy ártatlan szőkeségről van szó, de ha kihozza belőle a helyzet, egy igazi dögös csaj is lehet belőle.
Ahogy a fülszövegben is olvashattátok, reszkess Edward és Bella. Igen, reszkessetek, mivel nagyjából minden második fejezet végén a kemény hősnőnk a könnyeivel küszködik, esetleg sírógörcsöt kap. És itt kerülök csapdába, mivel azt sem mondhatom, hogy egy hisztis főszereplőről van szó, mert ha összeszedi magát, tud elég kemény és bátor is lenni, amit elég jól mutat ki a külvilág felé. Fogalmazzunk úgy, hogy Sookie egy elég összetett személyiség, de akinek van türelme hozzá, az biztosan meg fogja szeretni.
Kedvenc jelenetek:
Több kedvencem is lett, de ez nem volt meglepő, amilyen világot és érzést teremtett bennem Charlaine. Viszont ha nagyon akarok választani, akkor... :
1.) Vámpírbár:
Igazi csemege a vámpíros könyvek rajongóinak. Mit nem adnék azért, ha egyszer én is el tudnék jutni egy ilyen helyre!
1.) Vámpírbár:
Igazi csemege a vámpíros könyvek rajongóinak. Mit nem adnék azért, ha egyszer én is el tudnék jutni egy ilyen helyre!
2.) Sookie és Bill:
Elég sok romantikus jelenetet adott a könyv az olvasó számára. Néhol átment eléggé erotikusba a cselekmény, de szerintem ez nagyon jól tükrözte a True Blood sorozat stílusát.
3.)Temető és Tetőpont:
Most mondjátok meg! Nem az a legizgalmasabb rész a könyvben, mikor kiderül, hogy ki a gyilkos, amikor a legnagyobbak a tétek és elérkezik a végső összecsapás? Mert szerintem igen, és ez az Inni és élni hagyni esetében felettébb emlékezetes jelenet volt. Olyan érzést keltett bennem, mint a kedvenc horror filmjeimben. Lenyűgözően meg volt írva ez - és sok más - is.
Most mondjátok meg! Nem az a legizgalmasabb rész a könyvben, mikor kiderül, hogy ki a gyilkos, amikor a legnagyobbak a tétek és elérkezik a végső összecsapás? Mert szerintem igen, és ez az Inni és élni hagyni esetében felettébb emlékezetes jelenet volt. Olyan érzést keltett bennem, mint a kedvenc horror filmjeimben. Lenyűgözően meg volt írva ez - és sok más - is.
Összefoglalva:
- Mindent összevetve egy izgalmas, hátborzongató letehetetlen olvasmányt kaptam, ami olyan helyekre vitt el, ahol nagyon jól éreztem magam, még ha néhol féltem is.
Hibáit eltekintve 4,5 csillagot kap tőlem az 5-ből.
- Borítóról: Egyszerű és mégis káprázatos. Teljesen megmutatja, hogy milyen is belülről a könyv, nekem nagyon tetszik!
- Mindent összevetve egy izgalmas, hátborzongató letehetetlen olvasmányt kaptam, ami olyan helyekre vitt el, ahol nagyon jól éreztem magam, még ha néhol féltem is.
Hibáit eltekintve 4,5 csillagot kap tőlem az 5-ből.
- Borítóról: Egyszerű és mégis káprázatos. Teljesen megmutatja, hogy milyen is belülről a könyv, nekem nagyon tetszik!
- És hogy kiknek ajánlom?
Elsősorban azoknak, akik szeretik a vámpíros könyveket, mert ez a könyv alap.
Másodszor azoknak, akik nem szeretik, mert ezek után biztosan megfogják.
De olyan régi nagy vámpír mániás molyoknak is ajánlom, mint jómagam.
Elsősorban azoknak, akik szeretik a vámpíros könyveket, mert ez a könyv alap.
Másodszor azoknak, akik nem szeretik, mert ezek után biztosan megfogják.
De olyan régi nagy vámpír mániás molyoknak is ajánlom, mint jómagam.
Köszönöm, hogy elolvastad az értékelésemet, remélem kedvet kaptál, hogy te is kézbe vedd ezt az eszméletlen vámpírtörténetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése