~ Könyvkritika ~ 

Író: Jennifer E. Smith 

Cím: Létezik térkép a szerelemhez? 

Kiadta: Maxim kiadó, 2014

Oldalszám: 344 oldal

Eredeti cím: The Geography of You and Me

Kategória: Ifjúsági, romantikus 

Fülszöveg: Lucy ​a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást? 
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

A világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Ez a regény maga a tömör gyönyör. Nincs mit ragozni. Ezt úgy, ahogy van, el kell olvasni. Nem túl gyakran ragadok le azoknál a könyveknél, amiknek hajjj, de nagyon romantikus a címe. Viszont ezt most mégis megtettem. Ha kérdeznék, se tudnám megmondani miért. Megakadt a szemem a fülszövegen és azt mondtam: - Hm ez érdekes lehet, próbáljuk meg. - és milyen jól tettem! Ez az első regényem az írónőtől, de érzem, hogy nem az utolsó. Szerettem az egész stílusát, amiben végig vezette a könyvet. Izgalmas volt, nem voltak unalmas részek, szó szerint letehetetlen regény volt. 

Biztosan sokan vagytok, akik olvasták már az Ahol a szivárvány véget ér című könyvet, vagy ha azt nem is, de a filmet láttátok már. Fontos tudni rólam, hogy nekem az a kedvenc romantikus könyvem, szóval oda és vissza vagyok tőle. A Létezik térkép a szerelemhez? is egy hasonló hatást keltett ki belőlem, mint Cecilia Ahern. Én ahhoz a könyvhöz hasonlítanám a regényt. Míg Alex és Rosie e-maileztek egymással az egéész könyv alatt, addig Owen és Lucy képeslapok tömkelegét küldik el egymásnak a világ minden tájáról, amin járnak. Szerintem nagyon szép ez a megoldás, és annyira örülök is Jennifernek, hogy a képeslapokat választotta a modern eszközök helyett. A mamám postás volt és mesélte, mikor fiatal korában mennyi képeslapot küldtek  el egymásnak az emberek - főleg karácskor - és hogy mekkora öröm volt ezeket házhoz vinni. Nekem is pontosan ekkora nagy öröm volt, mikor ők ketten megkapták egymás képeslapjait. 

A Történetről: 

A cselekmény kettő szálon fut, Owen és Lucy szemszöge váltogatja egymást 51 fejezeten át. Nagyon szerettem, ahogy mindkettő szereplő szemszögén át láthattam a könyvet, mert ha a megszokott romantikus könyveknél járnánk és csak női szemszög lenne, akkor nem működne a történetnek az a hatalmas varázsa, amely több világrészt körbe vesz. 

A történet egy forró nyári napon indul, New York városában, pontosabban egy társasházban és még ennél is pontosabban a társasház liftjében.
A gubanc ott kezdődik, hogy az egész városban elmegy az áram és ennék hatására megáll a lift is, amelyben Lucy és Owen tartózkodott. Hát ugye, hogy mennyire ütős kezdet? 

Így ismerkedik meg a két tinédzser. 

A liftből kijőve egy teljes éjszakát töltenek együtt, melyben olyan dolgokat osztanak meg egymással, amit még eddig soha másnak nem mondtak el.
 A lány szülei folyamatosan utaznak és képeslapokat küldenek neki, de sehova nem viszik el és - mint ezen az éjszakán is - teljesen magára maradt, a testvérei pedig már kirepültek a családi fészekből. Owen édesanyja halála után, őt és apját a gyász New Yorkba üldözte egy teljesen új élet reményében, mivel az emlékek miatt nem tudtak otthonukban maradni. Lucy egy könyvmoly karakter, akivel könnyen tud azonosulni az olvasó. Owennél kicsit hiányoltam a karakter leírást, az elején nem tudtam vele mit kezdeni, de a történet végére kiforrt teljesen. Már kezdett kibontakozni a két karakter közös virága, de az élet mindig közbe szól, a lánynak Angliába kellett költöznie és a fiú is elhagyta New York-ot, hogy édesapjával beutazzák az Államokat, ezzel is próbálva tovább lépni anyja halálán. De megígérték egymásnak, hogy képeslapot fognak küldeni, pont úgy, ahogy Lucy szülei is tették a lánnyal. 

Ez meg is történt néha hosszabb időközönként, de jöttek azok a lapok. Az írónő, vagy a fordító én nem tudom, de olyan átéléssel teremtette meg a szöveget, hogy teljes mértékben, szó szerint érezni lehetett a távolságot és a kínt, amely ezzel jár. Teltek a hetek, hónapok, évszakok, de a képeslapok egyre csak jöttek és jöttek, míg a végére már minél kevesebbszer. Már nagyon régóta nem látták egymást, mikor eljött a nagy, újra találkozás ideje. A lány testvére Amerikában házasodott, ami annyit jelentett, hogy tudott találkozni Owennel. Egy teljes éjszakát töltenének együtt, de az események balul sülnek el, a csók helyett veszekedések csattannak el.

A lány úgy tért haza Angliába, hogy mi lett volna ha... 

Már nem jöttek többet képeslapok, ő sem küldött. 

Míg a családjával egyre csak erősödött a kapcsolata, eltávolodott a fiútól, míg a végén elveszítette. 

Édesanyjával Franciaországba vonatoznak el, mert Lucy rég el akart oda jutni, pontosan Párizsba, a Notre-Dame mellé egy pontra, ahol a világ közepe van. Ezt a titkos vágyát Owennel osztotta csak meg még azon New York-i estén, a házuk tetején, a csillagos ég alatt és, hogy a lány eljutott oda, mindennél jobban el akarta újságolni Owennek. Ezt meg is teszi, azzal a tudattal, hogy azt sem tudja, megkapja-e a fiú a lapját.
Hosszú idő elmúltával újra felveszik egymással a kapcsolatot és találkozást szerveznek egymással New York-ban. Ez idő alatt Owen az apjával már vissza költözött eredeti házukba, ami a nagy betűs otthonuk és a fiú leadta az egyetemekre való jelentkezési lapot, de a lány miatt képes volt ennyit utazni, hogy újra láthassa. Ez pedig kölcsönös volt, mivel Lucy képes volt az egész Atlanti-óceánt átrepülni, hogy a fiúval lehessen. Az a fajta szerelem, mikor bármit képesek vagyunk félre dobni és akármekkora őrültségről is van szó, megtenni, ha vele lehetünk. Szerintem a szíve legmélyén erre vágyik mindenki. 

Méltó és gyönyörű lezárást kap a regény, amit nem fogok tovább ragozni, inkább olvassátok el, mert tényleg nagyon megéri!

Véleményem:  

A könyv: 5/5 - Nekem az egyik kedvenc romantikus könyvemmé vállt.

Borító: 5/4 - Azért nem adok rá fullos pontot, mert nem ámulok el rajta, ha ránézek. Igaz, szépnek szép borító, de nem az az lélegzetelállítóan szép és ami talán még ennél is fontosabb: annyira fel sem keltette a figyelmemet. 

Ajánlom: 

A romantikus könyvek szerelmeseinek mindenképpen, ez alap regény, molyok.
Aki már olvasott az írónőtől, azoknak is ez a regény kötelező, én még csak ezt olvastam, de ha ez ennyire jó, akkor belegondolni sem merek, hogy a többi alkotása mennyire. 

Ajánlom még a Dream Válogatást gyűjtő molyok figyelmébe, ez alap dream válogatás, és vele együtt sokkal jobban néz ki a könyvespolc is! 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem, remélem kedvet kaptál a könyvhöz, és mihamarabb  kezedbe veszed és te is átéled azt a csodálatos olvasási élményt, amit ez a könyv nyújt neked!
- Edmond