Edmond Könyvkuckója
  • Főoldal
  • Rólam
  • Bejegyzések
    • Értékelések
    • Extrák
      • Borítóleleplezések
      • Rovatok
      • Élménybeszámolók
    • Book Tagek
    • Interjúk
  • Idézetek
  • Kedvenceim
  • Könyvek, írók, sorozatok

Könyvértékelés 


Végül is a holnap, csak egy új nap


Írta: Margaret Mitchell

Cím: Elfújta a szél

Eredeti cím: Gone with the Wind 

Oldalszám: 1176

Kiadta: Európa Könyvkiadó, 2014 

Eredeti kiadás: 1936

Kategória: Történelmi, Romantikus, Klasszikus, Polgárháború, Női sors




Fülszöveg: 
Tizenhét ​inch, azaz negyvenhárom centi, úgy is mondhatnánk, szűk két arasz – ekkora Scarlett O'Hara dereka, és erre nagyon büszke. A gazdag, déli földbirtokos lánya minden ujjára kap udvarlót, de neki csak egy kell: Ashley Wilkes. A férfi azonban mást vesz feleségül. Scarlett bosszúból férjhez megy, éppen azon a napon, amikor kitör az amerikai polgárháború.
Az elkényeztetett, magabiztos tizenhat évesből nagyon gyorsan felnőtt lesz a háború szörnyűségei között. Egyet akar csak: megtartani a családi birtokot, amiért akár az ördöggel is szövetkezne. Három férj, három gyerek, a beteljesületlen szerelem – a könyv végén, tizenkét évvel később, Scarlett felelősségteljes nő, aki kezdi érteni az életet.
Margaret Mitchell egyetlen regénye 1936-ban jelent meg, és óriási sikert aratott. Azonnal megfilmesítették a kor szupersztárjaival, és Scarlettet a legtöbben azóta is a gyönyörű Vivien Leigh alakjában képzelik el. Pedig „nem volt szépség”, de ezt a férfiak nem tudták megítélni, , „annyira elbűvölte őket”. Érdemes tehát elolvasni a regényt akkor is, ha a filmet – talán többször is – láttuk már: az alakok összetettebbek és elevenebbek – nemcsak Scarlett, hanem Ashley Wilkes és az ördögi Rhett Butler is…
Készült a regényből több musical is, sőt Magyarországon Dvořák zenéjére hatalmas sikerű balett. S mindeközben a könyvet minden új generáció felfedezi magának. Amerikában a Biblia után a legnépszerűbb mű, harmincmillió példányban kelt el.
Magyarra már 1937-ben lefordították, azóta olvashatjuk – és olvassuk is.

Vissza nem lehet menni. Induljunk hát előre.

Kapcsolódó kép
Igen, jól látjátok, a mai bejegyzésben egy igen híres könyvről lesz szó, amelyről valamilyen úton-módon, de biztos vagyok benne, hogy hallottatok már, ez nem más, mint az Elfújta a szél c. nagy regény, az amerikai irodalom egyik legbecsesebbek közé tartozó írása, amely 1936-ban ( huh jó régen! ) jelent meg. Tudom, sokan elijedtek, ha egy ennyire „antik” darabot vesztek a kezetekbe és az is igaz, hogy egy már 83 éves könyvről beszélünk, de higgyétek el, van annyira izgalmas – vagy még izgalmasabb is – mint a kortárs irodalomban megjelenő regények.
Én a nyelvezetét sem mondanám régiesnek, persze vannak benne olyan kifejezések, amiket mi már nem használunk, de mondjuk a nagymamáink még igen, de szerintem teljesen érthető volt az egész regény, szóval ez se ijesszen el titeket ettől a csodától és kérlek engedjétek meg nekem, hogy a bejegyzés hátra lévő részében bebizonyítsam számotokra is, hogy ez a könyv egy olyan darab, ami nem maradhat le senki eddig elolvasott olvasmánylistájáról sem!

A fülszöveget nem tudom, mennyire sűrűn olvassátok el egy ilyen bejegyzésnél, de magamból kiindulva én mindig tovább ugrom és a véleménnyel, olvasás élményével kezdem, szóval most pár mondatot kiemelek a regény hátsó borítójáról, ami személy szerint engem nagyon megfogott.

Margaret Mitchell egyetlen regénye óriási sikert aratott, azonnal megfilmesítették a kor szupersztárjaival, Scarlettet pedig azóta is legtöbben Vivien Leigh alakjában képzelik el, bár érdemes elolvasni a regényt akkor is, ha a filmet – talán többször is – láttuk már: az alakok összetettebbek és elevenebbek. Készült a regényből több musical is.
S mindeközben a könyvet minden új generáció felfedezi magának. Amerikában a Biblia után a legnépszerűbb mű, harmincmilliós példányban kelt el.
Magyarra már 1937-ben fordították, azóta olvashatjuk – és olvassuk is.

Szóval ezt a szöveget kicsit boncolgassuk. Kezdjük azzal, hogy óriási siker lett. Oké, itt az első pont, hogy felvegyem a listámra. Szerintem többen úgy vagyunk vele, ha egy regény hatalmas bestseller, akkor mi is vegyünk el és olvassuk el, mint ahogyan az Alkonyattal is így volt, vagy akár a Szürke 50 árnyalatával. Egyből megfilmesítették, mint ahogyan amúgy ma is zajlanak a dolgok. Nagy sikere van egy könyvnek? Hűha, akkor az emberek szívesen látnák filmben, gyors keressünk hozzá híres színészeket és kész a nagy durranás. Na ez már a 30-as években is így volt. Még musical is készült belőle? Na jóóó, ez a regény tud valamit! A biblia után a legnépszerűbb mű?! Hoppá! Ez azért nem akármilyen teljesítmény. A legjobban viszont az fogott meg, hogy minden új generáció felfedezi magának. Igen, ez a regény valóban egy olyan dolog, amit fel kell fedezni. Egy kincs. Ami jól bele van veszve a szépirodalom mély bugyraiba. Nekem sikerült felfedeznem és most titeket szeretnélek arra sarkalni, hogy tegyetek ti is úgy, mint ahogyan én tettem.


Kapcsolódó kép
Ugyan is Scarlettet azért irigyelte a környék összes lánya, mert neki volt legvékonyabb a dereka
Ő pedig erre nagyon is büszke volt. 

A terjedelem.

Azt hiszem, hogy ez egy olyan téma, aminek nyugodt szívvel szánhatok egy egész kis bekezdést is. Amelyik kiadásban én olvastam a regényt, az a 2014-es, legfrissebb változat hazánkban, amit az Európa kiadó kiadott – és milyen jól is tette – szerencsére, mert ez a borító káprázatos, de erre a bejegyzés végi összegzésben biztosan visszatérek, na de a könyv hosszúságáról. Kapaszkodjatok meg, mindössze 1178 oldalas volt. Bizony. Nem az a fajta könyv, amit pár sorban lerendeznek. Elsőnek fel sem tudtam fogni, hogy mit lehet ennyire hosszan írni, miről is szólhat egy ilyen történet. Hát volt miről szólnia bőven, sőt! Voltak benne annyira izgalmas oldalak ( kb 400 oldalon át ), amit egy szuszra olvastam el, az mellékes, hogy közben a karjaim lehaltak, de legalább izmosodtam is közben. Viszont ha nem nyár lenne és nem ülnék itthon a nap 14 órájában, akkor nem lett volna időm rá, hogy elolvassam, mert ezt suli mellett tutira nem sikerült volna kiolvasnom. Egyik az, hogy amúgy is leszakad a vállamról a táskám a rengeteg tankönyvnek hála, hát még ha ezt a mázsát is bele teszem. Szóval én ezt szigorúan itthon olvastam a szobámban, a nappaliban, a trambulinban, a fűben vagy legmesszebb is a kert végébe vittem. Ha egy tippet szeretnétek tőlem, akkor mindenképpen akkor kezdjetek bele, mikor ráérték, mert aztán nem fogjátok tudni letenni, magatokkal pedig húzós vinni akárhová is.

A Történetről


Kezdjük azzal, hogy egy olyan könyvről beszélünk, amelynek az időtartama 12 évet ölel át – 1178 oldalon át nem csoda – van benne jó pár éves harc, éhezés, háború és a romok újra építése, elkezdeni újra élni egy új világban, de igazából ennek elég is ennyi, végül is csak az amerikai polgárháborúról beszélünk, meg persze az előtte és utána időkről.  A történetben rengeteg fontosabb eseményt kellene kiemelnem ahhoz, hogy egy teljes képet alkossak, de akkor azt több bejegyzésben tudnám csak megtenni, de röviden annyit, hogy annyira sok hatás éri a szereplőket – leginkább megrázó, negatív, borzalmas hatásokra gondolok itt – amik nagyban elősegítették a jellemük, világlátások, értékrendjük átértékelését. Mondhatni úgy is, hogy HATALMAS karakterfejlődések történnek, de ezt persze leginkább a főhősnőkön láthatjuk, Scarlett O’Hara személyében, aki a történet végére a 16 éves kislányból felnőtt nővé cseperedik és rájön az élet lényegeire. 

A szenvedés vagy megtöri, vagy megerősíti az embert. 

Szerintem az írónő nagyon jól tudott gondolkodni úgy egy 16 éves lány bőrében, mint egy 26 évesébe és míg a regény elején Scarlett agya olyan dolgokon kattog, mint a pasik, Ashley, ruhák, pasik, Ashley, derekának a szélessége és Ashley, addig a regény végére, de már a közepére is kezdi kapizsgálni az igazán fontos dolgokat. Persze természetesen rásegített a háború, az éhezés, a jenkik okozta szörnyűségek és egyéb borzalmak is. 
Képtalálat a következőre: „scarlett o'hara and rhett butler kiss”
Scarlett és Rhett kultikus jelenete a filmből 
A regény elején az áll: Minden idők legnagyobb szerelmes regénye… Amivel egyet is kell értenem, mivel Scarlett és Rhett szerelme tényleg egy klasszikus szerelmi story. Mikor megkérdezte egyik barátom, hogy miért vagyok odáig annyira odáig ezért a könyvért, akkor is azt feleltem, hogy miattuk. Scarlett miatt, aki egy annyira hatalmas főhősnő, akiről már nagyon régen nem olvastam. Kiemelkedik – és tudom, hogy ezeket a tulajdonságokat Katniss Everdeenre, Clary Frayre és még csomó másra is fel lehetne húzni – a többi könyves női főszereplőhöz képest én Scarlettet éreztem a legerősebb személyiségnek, a legakaratosabbnak, a legerősebbnek. Mindig azt mondogattam, ez a történet olyan, mint egy klasszikusba váltott Gossip Girl – A Pletykafészek story, csak itt Blair - Scarlett, Chuck - Rhett, Serena - Melanie és Nate - Ashley. Bizonyára akik látták a sorozatot, érhetik mire gondolok.  
Vannak a történetben ismétlődő motívumok, pillanatok, események, amiket Margaret nagyon mesterien hozott össze, még ha saját maga szórakoztatásából is írta a regényt, zseniálisat alkotott. Vegyük például Scarlett édesapja és a lánya lovas esetét, vagy akár Scarlett életének azon szakaszait, amelyet ismétlődnek a regény folyamán egy-egy jelenetben. 
Tetszett, hogy a történet kitér még a Klu-Klux-Klan történelmi fontosságára is, az egész regény nagyon valósághű képet fest le Amerika azon időszakáról. Ezt pedig személyesen is át tudjuk élni, ha a kezünkbe vesszük a könyvet. 
Kapcsolódó kép
Melanie és Scarlett 
Melanie-nak is mindenképpen szerettem volna szánni egy bejegyzést, mivel ő is egy nagyon fontos szereplő, a jóság, tisztaság, őszinteség jelképe a regényben. Scarlett ugyan a főszereplő, még is negatív karakter. Eleinte az írónő Melanie-t írta főszereplőnek, de rájött, Scarlett sokkal érdekesebb. De ki is ez a Melanie? Annak a férfinak a felesége, akibe Scarlett halálosan szerelmes, Ashley Wilkesnek. Így már kivehető a dráma, ami pedig a poén, hogy Melly Scarlettel él együtt és az egész háborút együtt vészelik át, úgy, hogy Scarlett utálja a lányt, aki teljes szívéből szereti Scarlettet. Az olvasó hamar meg tudja szeretni a nőt, főleg a legvégén, mikor maga Scarlett is rádöbben az élet értelmeire. 
A történet végéről pedig annyit, hogy tökéletes befejezés, legalábbis szerintem. Először is arra gondolhat az olvasó, mivan? ezért olvastam én ennyi oldalon keresztül, hogy ezt kapjam? De, ha jobban megnézzük, ebből állt az egész regény. Kérdőjelekből. Gondokból. A zárómondat a kedvencem, ami szintúgy egy Scarlett-féle ismétlődő motívum a regényben. Tökéletes! 

Csak akkor lehet boldog a házasság, ha két hasonló lélek kerül egymás mellé. 


Értékelés:

5/5***** - T-Ö-K-É-L-E-T-E-S. Eddig életem kedvenc regénye
Borító – Egyszerűen gyönyörű, letisztult, még is sokat mutat és ami a legfontosabb, átadja az egész könyv feelingjét, lényegét, üzenetét a színeivel háttérben Tarával, a földdel, ami mindennél fontosabb és a háború szörnyű szelével, amely mindent elfúj, ami volt. 
Cím – Talán már a könyv felénél, de minimum a háború után már értendő, hogy miért is ez. Engem még mindig kiráz tőle a hideg. Tökéletes! 
Szereplők – Már említettem, hogy Scarlett mekkora kedvenc lett, de ez a többi szereplővel is így van amúgy!

Ajánlom:

Ha egy könyvet annyira szeretek, mint ezt, akkor egyből azt írom ide, hogy mindenkinek ajánlom, szóval mindenkinek ajánlom. 
Viszont, aki olyan címszók alatt keres könyvet,  hogy polgárháború, klasszikus szerelmi történet, erős főhősnő, izgalmas, letehetetlen vagy csak egy vaskos könyvet akar, amivel ellesz jó darabig, annak az Elfújta a szél a tökéletes választás. 
0
Share

~ Könyvértékelés ~


El sem tudom képzelni, hogy válhat a szerelem olyan csúffá, hogy valaki örökre kizárja az életéből.

Írta: Colleen Hoover

Cím: Csúf Szerelem

Eredeti cím: Ugly Love

Oldalszám: 326 oldal

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2018

Fordította: Barthó Eszter

Pötty: Rubint Pöttyös könyvek

Kategória: Romantikus, Drámai, New Adult, Váltott szemszögű



Fülszöveg: 


Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. 

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát: 
Ne kérdezz a múltról! 
Ne várj semmit a jövőtől! 
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz. 

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története. 
Vesd bele magad!

Oh, te drága, csodálatos, zseniális Colleen Hoover, miért teszed ezt velem? 

Tudjátok, van az az érzés, mikor egy könyv nem engedi, hogy letedd és te folyamatosan, megállás nélkül olvasni akarod, mert egyszerűen kíváncsi vagy, rááll az agyad arra, hogy ezt nem szabad abba hagyni, míg a végéhez nem érsz. – Na én pontosan ezt éreztem Colleen Hoover romantikus könyve, a Csúf Szerelem olvasása közben. 

Tisztában vagyok vele, hogy egy kicsit le vagyok maradva, mert már egy csomó ideje kiadta a Könyvmolyképző a regényt, amiről ez a bejegyzés szólni fog, de hozzám csak most ért el. Hogy miért? Egyszerűen fogalmam sincs, talán csak annyi rá a válasz, hogy komplett idióta vagyok. Nagyjából 5 éve olvashattam el a Hopeless, azaz a Reménytelen című könyvet az írónőtől, amely azt hiszem az első Rubint Pöttyös könyv és egyben az első CH ( kicsit rövidítek, mert ennyiszer kiírni a nevét, nagyon fárasztó, tudom, rúgjatok meg, amiért ilyen lusta könyvmoly vagyok ) alkotás, amelyet a Könyvmolyképző elhozott nekünk, lefordított. Most beavatlak titeket egy kisebb történetbe, miután a fa alatt megtaláltam a Reménytelent, már nagyban olvastam a 0,5 Luxen könyvet, a Shadows-ot és Szilveszter éjjelre maradt a Hopeless. Pont akkor vesztem össze a barátommal, akivel együtt ünnepeltem volna az új évet, ezért otthon maradtam a családommal, akik csak a tv műsorát nézték. Így történt, hogy a kezembe vettem a regényt, amelyet el is kezdtem olvasni, és január reggelére KIOLVASTAM! Igen, kicsit elkezdtem kiabálni mesélés közben, de nagyon durva. Abban a korban ilyen sebességgel még egy könyvet sem olvastam ki, de az a regény annyira letehetetlen volt, hogy sikerült. Aztán hosszú évekkel később – napjainkban – ez újra megtörtént egy másik könyvvel, melynek a címe: Csúf Szerelem. Hogy mi a közös bennük? Mindkettőt CH írta. Mi a tanulság? CH hiperszupermegaultrafantasztikustermészetfeletti író! Hova is akartam kilyukadni? 

Jah, emlékszem. Minek vártam ennyi időt, hogy egy másik regényébe is bele kezdjek? Nem értem.



Kicsit elkalandoztam. Szóval vissza a témához! 

A Történetről:

Ennek a CH könyv történet központjában – is – egy szerethető női karakter áll, aki egy olyan személyiség, akivel könnyen azonosulni tud az olvasó. Nagyon érdekesen épül fel az egész cselekmény, van egyfajta szokatlan tematikája az egész könyvnek, melynek az ötlete zseniális, egyszerűen zseniális. Ugyebár mondtam, hogy a főszereplő egy lány, Tate, de igazából egy férfi főszereplőről is kell beszélnünk, Milesról és itt jön a képbe a csavar. A fejezeteik felváltva történnek meg, viszont Miles részei 6 évvel játszódik a múltban, a gimnázium ideje alatt. Szokatlan megoldás volt ez, én teljesen imádtam, nagyon jól működött, mivel a jelen helyzet problémáit sem az olvasó, sem Tate nem érti és az indítékot egyértelműen a múltban kell keresni, de ez csak a könyv háromnegyedénél derül ki. Ez pedig bizony olyan hatást ad az olvasás folyamatának, hogy már csak kíváncsiságból is tudni akarod ezt és így nem teszed le a regényt. 
CH mindig nagyon jól tudja ötvözni a romantikus feelinget az erotikával, jól csempész bele egy kis humort is, ami pedig tetézi ezt az amúgy is tökéletes receptet, az a dráma, a töménytelen dráma. Olyan hatással volt rám a regény egyfajta tetőpontja, hogy rendes elgondolkodtam azon, hogy akkor most kezdjek e el zsebkendőt keresni. Nagyon jól tudott hatni az érzelmeimre és az E/1-es módban jobban tudtam bele kerülni abba a helyzetbe, amit a főhős is megszenvedett.  


– Ha ma még jobban szeretsz, mint tegnap, akkor alig várom a holnapot – felei.

Képtalálat a következőre: „pilóta férfi képek”
Miles a képzeletemben kb így néz ki
A helyszínt tekintve San Franciscoban járunk, bár magából a városból nem túl sokat kapunk, a könyv nagy része abban az épületben játszódik, ahova Tate költözik a fiú testvéréhez, Corbinhez, Miles szomszédságába, aki nem mellesleg a tesó egyik legjobb barátja. Adott a történetnek még egy kis különlegességét a kreátor, mivel Miles és Corbin is pilóták, szóval aki szívesen olvasni olyan regényt, amelyben több szexi pilóta is fontos szerepet kap, annak ez egy tökéletes választás.
Viszont említettem az erotikát is, ami ebben a regényben nagyon nem mellékes, nagyjából a testi vonzalmakra építkezik a két szereplő kapcsolata, amely végül egy szerelemmé bontakozik ki, ahogyan ennek lennie is kell. 





Spoileres idézet, de ha  olvastad a könyvet, akkor mindenképp olvasd el újra, nekem ez volt az egyik kedvenc jelenetem. 
– Ez erről szólt, Tate. A dugásról. Ezt már az első nap tisztáztam veled, és azóta is ehhez tartom magam. Nevetek, mert nem tudom, mi mást tehetnék. Megfordulok, és ránézek. Mivel egy centit sem hátrál, most valahogy sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint eddig bármikor. – Tényleg így gondolod? – kérdezem. – Ez mekkora egy baromság! Még mindig nem mozdul, de az arcvonásai megkeményednek. – Talán nem voltam egyértelmű? Két szabály. Ennél egyszerűbb nem is lehetne. Gúnyosan felnevetek, aztán egyszerre a nyakába zúdítok mindent, ami a lelkemet nyomja. – Hatalmas különbség van dugás és szeretkezés között. Amit az utóbbi egy hónapban csináltunk, az nem dugás volt. Valahányszor belém hatoltál, szeretkeztél velem. Látom abból, ahogy rám nézel. Folyton rám gondolsz. Még azt a tíz másodpercet is sokallod, amíg bemész a lakásodba bepakolni, mert azonnal látni akarsz. Szóval nekem ne merd azt mondani, hogy azóta is az eredeti felálláshoz tartod magad, mert nálad zavarosabb fickóval még az életben nem találkoztam.

Értékelés: 

5/5 – Igazából eddig tapasztalatok alapján Colleen Hoover könyvre maximumnál rosszabb pontot nem is lehet adni, de tényleg. Lehetetlen. 
Borító: 5/5 – Gyönyörű, egyszerű és akkora utalás van benne a könyv cselekményére, hogy az valami hihetetlen! Miután a könyv végére érsz, rá fogsz jönni, miért is ez a borító. 
( + egy vicces történet hozzá, nyaraláson a medence melletti napozó ágyon olvastam és az öcsém olyat szólt, „ Nézd! Víz!”mondta csodálkozva, amire én „Igen látom, mivel egy strandon vagyunk” mire ő „De én nem  medencékre értettem!” és közben a könyvemre mutatott.  Utólag nem is vicces így leírva, bár akkor jót nevettem. ) 
Szereplők: 5/5 – nem is igazán tudok negatív karaktert említeni, jó volt egy, de nem sokat zavart. Ebben a regényben nem volt túl sok szereplő, így könnyen meg tudtam szeretni az összest. főleg a Kapitányt, aki egy 80 éves bácsi, szerettem a közös jeleneteit közte és Tate között, mikor a lány a szerelmi bánatait mondta el neki. 


Ajánlom: 

Azt mondani sem kell, hogy CH olvasóinak kötelező, bár szerintem mindenki olvasta - rajtam kívűl - de ezen kívül aki még nem olvasott az írónőtől és a sok agyon dicsérésem után sem szeretne, annak leíróm, hogy mihamarabb vegye a kezébe a regényt, mert nem tudja miről marad le. Mindemellett anyukám is szemez most a regénnyel.
0
Share
Cassandra Clare nem először posztol sejtelmes képeket az instagram oldalára. Ma reggelre egy számomra nagyon izgalmas Charlie Bowater munkára ébredhettem, amely a következő árnyvadász generáció egyik szereplőjére utal, az új könyvsorozatból, a The Last Hours-ból. Íme:









A kép leírása:
Hey there. Character art snippet from The Last Hours. Can you guess who?
#thelasthours #shadowhunters #tlh #chainofgold #artbycharliebowater 

magyarra: Halihó. A rajz Az Utolsó órákból egy karakter töredéke. Kitaláljátok, hogy ki?

Szólt így a szöveg, amelyre egyből érkeztek a mindenféle kommentek, mégis a szemfüles emberek többsége rájött egy apró részletre.
A minden bizonnyal férfi kezén lévő gyűrűn látható F betű csak a Fairchild családot jelképezheti, így arra a következtetésre juthatunk, hogy Cassie kérdésére válaszolva igen, kitaláltuk.
A képen Matthew Fairchild szerepel. 

Végeztem egy kis kutató munkát és találtam egy már régebbi képet a szereplőről. 





Matthewról megkerestem az árnyvadász virágos kártyát, és egyeztettem a ma posztolt képpel. A karakter arany mellénye és a kék nyakkendője is azonos, így már biztosok lehetünk a feltételezésben. 


De, hogy ki is ő? 

A második gyermek a családban, édesanyja és édesapja a Pokoli Szerkezetek trilógiából már megismert Charlotte Fairchild és Henry Branwell. Egy bátyja van, Charles, de vele nincs jó kapcsolatban, ezen kívül még húgai vannak. A parabatai párja James Herondale. A legjobb barátai Christopher, James és Thomas. 
0
Share


~ Könyvértékelés ~






Kapcsolódó képÍrta: Anna Todd

Cím: Miután

Eredeti cím: After

Oldalszám:  490

Kiadta: Gabo, 2015

Kategória: Romantikus, Erotikus, Drámai, Ifjúsági







Fülszöveg:

EGY ​SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.
Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.
Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?
Anna Todd AFTER című fanfictionjét milliók olvasták a WATTPAD-en, és az egész világon lenyűgözte az olvasóit. Itt az idő, hogy ön is megismerkedjen az internet legtöbbet emlegetett könyvével.

Másképp tettem volna valamit, ha sejtem, hogy mi következik? Nem tudom. Szeretnék őszinte választ adni erre, de nem tudok. Néha hálát érzek, mert elmerülök a szenvedély pillanataiban, csak őt látom, és az ítélőképességemet elhomályosítják az érzelmek. Máskor belém nyilall, milyen nagy fájdalmat okozott nekem. Sajnálom, hogy miatta elveszítettem azt a személyt, aki egykor voltam, és sosem felejtem a pillanatot, mikor úgy tűnt, hogy az egész világomat romba döntötte. Ilyenkor a válaszom már nem olyan egyértelmű. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy semmi sem lesz olyan, mint régen, mielőtt Hardin berobbant az életembe és a szívembe. Mert most „utána” vagyok

Kapcsolódó kép
A jellegzetes jelenet a könyvből. 


Tessa és Hardin viharos szerelmi történetére tekinthetnénk a modern kori Büszkeség és Balítéletnek is, ha akarnánk. Egy magával ragadó regény, amely teljesen beszippantja az olvasót. 



Az őszintét megvallva én nem nagyon voltam oda az elején ezért a könyvért, már alapból a Harry Styles fanfiction hangzása sem hozott lázba, még akkor sem, amikor megtudtam, hogy még filmet is fognak készíteni a regényből, amely a napjainkban meg is jelent már hazánk mozijaiban is. Tényleg szkeptikus voltam az egész Miután dologgal kapcsolatban, egészen egy bizonyos napig, mikor az egyik barátom, aki amúgy nem sűrűn olvas, ujjongva mesélte el, mennyire magával ragadta egy könyv és tényleg le sem tudta tenni, csak olvasta és olvasta. Ez pedig nem volt más, mint a Miután. Mesélt róla, mik vannak a könyvben, milyen jeleneteket élt át és mikre számítsak, ha én is elkezdem. Végül abban a percben elkezdtem olvasni és eljutottam legalább a negyedéig, annyira megtetszett nekem is. Egy könnyed olvasmány, amivel gyorsan tudtam haladni, mivel tényleg vitte magával az olvasót a cselekmény, állandóan volt egy fajta dráma, ami nem engedte hogy becsukjuk a könyvet. 

A Történetről: 


Ugyebár a regény főszereplője Tessa, a szűz, jó kislány, aki jól tanul, nem jár el bulikba, a pasija is ilyen kaliberű srác, Noah. Aztán új világ nyílik meg neki az egyetemen, egy punkos társaságba csöppen is, itt ismerkedik meg Hardinnal, a vérbeli dögös rossz fiúval, tele tetoválásokkal, piercingekkel, kapcsolatuk pedig egyre jobban forrósodik kettőjük között. Nem mondom, hogy nem klisé, mert elég klisé ez a jó lány x rossz fiú párosítás, ami elég sűrűn megtörtént már mind könyves, mind filmes világban, ( például egy kultikus ilyen páros a Grease filmben Danny és Sandy ),  viszont itt az mentette meg a könyvet, hogy eszméletlen jól megírt erotikus jelenetek voltak szinte minden fejezetben. Tessa és Hardon kapcsolatának fázisait úgy tudnám a legjobban felvázolni, hogy 1. veszekedés, 2. egymás utálása, 3. csók, 4. egymás szeretése, 5. szex. De tényleg, nagyjából ebből állt az egész történet, ezek az ismétlődő epizódok voltak bele illesztve különböző csomópontok közé, amikor is robbant minden és a dráma a felső pontjára vert. Anna az olvasót az utolsó fejezetekben sem hagyta megnyugodni. Állandóan bennem volt a vihar előtti csend érzése, mikor mindig idilli és harmónikus volt, akkor már gyanút fogtam, hogy hamarosan könnyek fognak lefolyni és vér fog ömleni. 

Hardin megnevettet és megríkat, felbosszant és dühbe hoz, de ami a legfontosabb: mellette úgy érzem, hogy élek.

Hardin karaktere egy nagyon összetett jellem, sok minden volt hatással rá, amiből az az ember lett belőle. Nagyon jó volt a történetben, ahogyan egyre jobban vetkőzteti le ezt a gonosz álarcát Tessa és az olvasók előtt, míg a végére megláthatjuk, milyen is ő valójában és hogyan lett belőle ilyen ember. Szerintem ezzel az olvasóknak még jobban sikerült megszeretni őt. 
Különös érzés volt látni, ahogy a környezetemben mindenki ezt a könyvet olvassa, azt vettem észre, rendes divatkönyvvé vált a Miután. Mindenki kezében észrevettem az utcán, a baráti társaságommal is mindannyian egyaránt ezt a könyvet olvastuk, volt hogy együtt haladtunk vele és a fejezetek végén állandóan megálltunk kiakadni, hogy aztán tovább olvashassunk. Élvezetes, szórakoztató olvasmány volt, igazából kikapcsolta teljesen az agyam, csak erre koncentráltam, mikor a kezembe vettem. 



Értékelés: 

5/5 - Tökéletesen megfelelő a regény a maga kategóriájában.

Ajánlom: 

Leginkább a gimiseknek ajánlom, de igazából aki szeretne egy Szürke 50 árnyalata lightosabb, úgymond "tini" verziót, annak is megfelelő olvasmány lenne a Miután.


Említettem, hogy a könyvből film készült, bár nem is nagyon kell emlékeztetnem rá senkit, mivel erről zeng az egész internet. Azért itt hagyom a filmelőzetest egy kis kedvcsinálónak a regényhez.
=> IDE kattintva megnézheted ;)

0
Share

Könyvkritika 




Írta: Colleen Hoover

Cím: Túl késő

Eredeti cím: Too late

Oldalszám: 472 oldal

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó, 2018

Fordította: Mergl-Kovács Bernadett

Kategória: Romantikus, Thriller, Krimi, Erőszak, Erotikus





Fülszöveg: 
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!


A Túl késő hivatalosan is az a regény, amivel megkezdtem 2019-es évemet. Újra rá kellett jönnöm, hogy Colleen Hoover mennyire tehetséges szerző és mennyire szeretem a stílusát, amiben ír. Érdekesség, hogy legutóbb a Reménytelent olvastam tőle, mely 2016-os évem első kiolvasott könyve volt. Abban biztos lehetek, hogy nem fogok ennyi idő eltelni a következő CH könyvig, mert biztos vagyok benne, hogy idén még jó pár fog a kezembe kerülni!  Érdekesség, hogy a könyv elején van egy írói üzenet, ami nekem tényleg nagyon tetszett. Az, hogy ez eleinte csak egy Wattped alkotásnak indult és egyre csak nőtte és nőtte ki magát és sorban szerettek bele az emberek a történetébe az írónőnek, szerintem nagyon szép dolog. Örülök, hogy végezetül egy teljes könyv formájában is megjelent.


Több helyen láttam, ahogyan azt írják, mennyire más kategória ez az alkotás, az írónő többi regényétől eltekintve, de én azt hiszem a Hopeless is eléggé megrázó volt - legalábbis nekem - szóval én ezt a könyvet inkább mondanám izgalmasabbnak, több csavarral. De az biztos, hogy csak azoknak az embereknek ajánlom ezt a történetet, akik jól bírják a brutális jeleneteket.
A regény váltott szemszögű - részben ezért is tetszett nekem annyira nagyon - ezért betekintést nyerhetünk az összes szereplő gondolatmenetébe, ami szerintem nagyon is jól volt megoldva, mert tényleg megfigyelhettem az érme minden oldalát és ok-okozati következtetéseket tudtam levonni a karakterek viselkedéséből és cselekedeteiből. Asa egy elmebeteg ember, ezt le kell szögeznem már a bejegyzés elejében, még is meg tudtam őt sajnálni és megérteni, de összevetve minden gonosz karakter jól kezdte, csak útközben történt vele egy olyan esemény, amely átformálta, nem? De nem védem, tényleg szörnyű dolgokat művelt. Sloen tipikusan az erős hősnő alakját töltötte be, teljesen jól megírt jellemmel rendelkezett, ami elvárt ettől a karakter típustól. Aztán ott volt nekünk a háromszög utolsó szöge, Carter. A tipikus jófiú, akire mindenki vágyik. Így teljesedett be az a három klisé, ami amúgy magába nem mondhatott volna túl sok új dolgot, de egy olyan történeti helyzetben, mint a Too Late, eszméletlen jól működött.

Én Sloen-t és Asa-t teljesen tudtam azonosítani a Tizenhárom okom voltból Jesshez és Brycehoz. 
A regényben nagyon fontos megemlíteni az erőszak szót. Mert bizony ebben a könyvben többször jelenik meg, de ugyan így a többi kortárs alkotásban, bele értve a sorozatokat is. Örülök, hogy erről  a komoly témáról ennyire sokat írnak és próbálnak is tenni az ügy érdekében, mert nagyon fontos erről beszélni és segíteni ezeknek az embereknek. Sloen rengeteg csapást és tragédiát vészelt át a regényben, példamutató lehet az ő élete, ahogyan a fülszövegben is olvasható.

Rohadjon meg! Rohadjon meg, amiért mellém ült órán. Rohadjon meg, amiért megjelent a házamban. Rohadjon meg, amiért Asával dolgozik. Rohadjon meg, amiért elhozott ide. Rohadjon meg, amiért megfogta a kezemet. Rohadjon meg, amiért kedves. Rohadjon meg, amiért pont olyan, amilyennek Asának kellene lennie, és amiért azt kívánom, bár az enyém lehetne.

Képtalálat a következőre: „chris wood police”
Cartert pedig így képzeltem el. 
Nehéz erről a regényről úgy beszélni, hogy egyetlen egy spoiler se hagyja el a számat, de annyit azért elmondhatok, a történetben folyamatos nem várt csavarok következtek be. De tényleg! És az ember azt mondaná, hogy úristen, ez egy annyira durva jelenet volt, hogy már ennél feljebb nem lehetne, de lehet, bizony lehet! Hoover csak tetézni tudja az eseményeket, a cselekmény csak megy és megy, le sem lehet tenni a könyvet.
A történet vérfagyasztó jelenetei és fordulatai mellett azért helyet kap a szerelem és elég hangsúlyosan megjegyezném, ez egy nagyon szókimondó erotikus könyv. Nemes egyszerűséggel van papírra vetve az összes szex jelenet, amelyeket leginkább Asa szemszögeiből tapasztalhatunk. Az írónő ezzel állítja szembe Carter és Sloen kapcsolatát, ahol a lánynak már egy kézfogás, egy ölelés is többet tud jelenteni, mint az a jelentéktelen orgazmus Asatól. A két szereplő között kibontakozó szerelem, amely minden tragédia közepette talál rájuk, egyszerűen tökéletes volt, imádtam.

– A szerelemre – folytatja Carter nehezen forgó nyelvvel, és kissé hangosabban – nem rátalálunk. A szerelem talál ránk. – Carter tekintete körbejár a szobában, majd rajtam állapodik meg. – A szerelem egy veszekedés végét lezáró megbocsátásban talál ránk. A szerelem olyan ölelésben talál ránk, amit tragédia követ. A szerelem egy olyan ünneplésben talál ránk, ami azt követi, hogy legyőztél egy betegséget. A szerelem abban a pusztításban talál ránk amibe belehalsz, miután megadodmagad egy betegségnek.

A regény felét áthaladva olyan dolgokra lettem figyelmes, amiket én még könyvben nem is nagyon tapasztaltam. Epilógus, epilógus epilógusa és még sorolhatnám. Az a sok ugrálás az időben, betekintés a múltba, aztán újra a jelenben. Aztán hónapokkal később. Szerintem így lett nagyon teljes a könyv és érte el azt a hatását, amit még mindig érzek a regény elolvasása után. Kicsit olyan érzések is kavarogtak bennem, mintha lett volna egy történet, amit a 300 oldalnál le lehetett volna zárni és ez pedig, ami utána következik, az már csak a ráadás lett volna, egy pár ajándék novella. Szerintem nagyon is jól működött, hogy így lett végül kialakítva a történet vége, tényleg nem várt csavarokat biztosítva ezzel az olvasó számára Colleen Hoover. Erős kezdés volt ez, 2019 elejére, de még inkább csak motiválva lettem, hogy igen, ebből kérek még!

Összegzés:


- Értékelés: 5/5 - Az összes csillagot megkapja tőlem, egyszerűen imádtam!
- Borító: 5/5 - Nekem nagyon tetszik, egyszerű és még is elég összetett. Megadja azt a feelinget, amilyen a a story, teljesen összhangban van vele, szerintem pedig ez az egyik legfontosabb.
- Ajánlom: CH olvasóinak mindenképpen, de ezt gondolom, hogy tudják ők is. Ezen kívül azoknak az embereknek, akik imádják a romantikus történeteket, de több izgalmat akarnak, vagy akik imádják a Thriller jellegű, véres, brutális jeleneteket és a rengeteg tetőpontot, azoknak ez egy kötelező olvasmány!
0
Share
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Top 10 kedvenc zeném Leiner Laura könyveiből

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :)

Keresés

Népszerű a blogon

  • Rupi Kaur: Tej és méz
    ~ Könyvértékelés ~ az ölelő karoknak Írta: Rupi Kaur  Cím: Tej és méz Eredeti cím: Milk and honey Olda...
  • #Összehasonlítás: Vámpírnaplók - Sorozat vs. Könyvek
    Sziasztok! Számomra egyik legkedvesebb sorozat, a Vámpírnaplók ezen a napon egy éve, hogy véget ért, 2017. március 1...
  • Leiner Laura: Egyszer
    ~ Könyvkritika ~ Vigyázat! A bejegyzés SPOILER-t tartalmaz! Írta: Leiner Laura Cím : Egyszer Rész : Bexi sorozat 6. rész...
  • Leiner Laura: Ég veled
    ~ Könyvkritika ~ Írta: Leiner Laura Cím: Ég veled Rész: Az Iskolák Versenye trilógia 1. része Kiadta: L&L, Bud...
  • SzJG Idézetek
    Sziasztok!  A Szent Johanna Gimi 8. születésnapjának alkalmát úgy gondoltam, nem hagyhatom bejegyzés nélkül a blogon.  Azokat az id...
  • Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba
    ~ Könyvkritika ~ Írta: Rácz-Stefán Tibor  Cím: Mikrofonpróba Rész: Szállj a dallal! sorozat 1 része          A Fogad...
  • Top 10 kedvenc zeném Leiner Laura könyveiből
    Sziasztok molyok! Már a jó Isten sem tudja, mikor posztoltam utoljára ide a blogra, akik követtek, láthattátok platformot váltottam és a B...
  • Leiner Laura: Remek!
    ~ Könyvértékelés ~ Cím: Remek! Írta: Leiner Laura Oldalszám: 336 Kiadta: L&L, Budapest, 2018 Eredeti megjelenés: 2005...
  • Leiner Laura: Maradj velem
    ~ Értékelés ~ Írta: Leiner Laura Cím: Maradj velem Rész: Iskolák versenye-trilógia 2. része  Oldalszám: 462 olda...
  • Legacies 1x1
    A Sötétség Öröksége 1 évad 1 rész - Értékelés  A Legacies , avagy a magyar fordításban: A Sötétség Kora egy olyan összetett, többszö...

Blogarchívum

  • ►  2020 (1)
    • ►  május (1)
  • ▼  2019 (5)
    • ▼  augusztus (1)
      • Margaret Mitchell: Elfújta a szél
    • ►  július (1)
      • Colleen Hoover: Csúf Szerelem
    • ►  május (1)
      • Új kép a The Last Hours trilógiához!
    • ►  április (1)
      • Anna Todd: Miután
    • ►  január (1)
      • Colleen Hoover: Túl késő
  • ►  2018 (22)
    • ►  december (4)
    • ►  november (8)
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  június (1)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (3)
  • ►  2017 (16)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (2)
    • ►  május (6)

Címkék

Árnyvadászok Élménybeszámolók Értékelés Extrák Idézetek Kívánságlista Könyvadaptáció Könyvből film Összehasonlítás Rólam Sorozatok TheLastHours

Mit olvasok most?

Megtaláltok a Facebookon is

Edmond Könyvkuckója

Instagramon is megtaláltok ;)

@bognar_edmond
Copyright © 2015 Edmond Könyvkuckója

Created By ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates