Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

~ Könyvértékelés ~




Írta: Rácz-Stefán Tibor

Cím: Élni Akarok! 

Oldalszám: 256 oldal 

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2018

Kategória: Dráma, Romantikus, Ifjúsági, Betegség 









Fülszöveg:
Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

Aki a korábbi bejegyzéseimet is olvasta már, bizonyára tudhatja, Rácz-Stefán Tibor a kedvenc kortárs férfi szerzőm, így nem volt kérdés, hogy egy 10-es skálán mennyire várom az ő alkotásait. (11).
Így volt ez az Élni akarok!-al is, avagy mondhatnám úgyis, hogy Csudaszép Lillával, a történet eredi címével, ami eleinte egy novella formájában létezett, amit egyszerűen imádtam, többször is elolvastam és bevallom, teljesen elérzékenyültem rajta. Örömömre a projektben annyi fantázia volt, hogy a történet tovább lett írva és egy teljes, 256 oldalas könyvvé nőtte ki magát, melynek legfőbb üzenete, az élet ajándék és élvezzük ki minden pillanatát. 

Élni akarok! Élni, nevetni, boldognak lenni. Amíg ki nem hunyt a szememben a fény. 

A Történetről: 

Egy naplóregényről beszélünk, melyet Lilla ír, az ő eddigi életet ismerhetjük meg, a szenvedéseit a csontráktól és a maradék idejét, amit a földön tölthet el és amelyből próbálja kihozni a legtöbbet. A könyvben egy fiktív gyógyszer, a Fortopex játszik fontos szerepet, amelynek bevételével a lány kap egy kis időt, amely alatt igazán élhet és teljesíteni tudhatja a bakancslistáját.
Eszméletlen volt az ő szemszögéből olvasni a történetet, egy olyan karakter, aki az élete végét járja és már csak napjai vannak hátra, teljesen máshogy látja a körülötte lévő hétköznapi világot, mint egy átlag ember. Lilla észreveszi az élet apró örömeit, amit a mai rohanó világban sokszor elfelejtünk átélni. Érdekes volt az ő gondolatai által látni az eseményeket, a helyeket, az embereket. Többször álltam meg és jöttem rá, bakker annyi mindennek lehetne örülnöm és csak elmegyek ezek a dolgok mellett. 

A könyvnek minden sorában ott bujkál a szomorúság, az a tudat, hogy a főhősnőnk hamarosan meg fog halni és ez számomra nagyon nehézzé tette az olvasást, egyszerűen összeszorult a szívem, de ezeket a részeket kompenzálták azok a gyönyörű jelenetek, amiket Edina, Betti, Lilla apukája és persze Noel nyújtott nekem. Utóbbira tökéletesen felhúzható a tipikus könyves álompasi szerep, amit magyaráznom sem kell, mégis van benne egy kis különlegesség. Tisztában van a fiú a külsejével és az adottságaival, mégis bizonytalan a fotói kapcsán, kell neki az a fajta löket, az a fajta visszaigazolás, amit Lilla próbál neki megadni.

– Az élet egyes pillanatai olyanok, akár a csodák. Meg kell örökíteni őket, hogy ne csak az élhesse át, aki ott van, hanem az egész világ. Ha úgy érzem, hogy csodára lelek, muszáj cselekednem. Azt túlélem, ha nemet mondasz, és nem oszthatom meg mással a varázslatot, de meg sem adni az esélyt a fotó elkészülésére? Az kín

Az egész story nagyon jól fel volt építve, a fejezetek egy-egy bakancslistáról való pontnak a kipipálását jelezték, közöttük pedig másfél oldalak voltak párhuzamosan visszatekintve a múltba, ahol megismerhettük Lilla életének legnehezebb szakaszait. Maga, a jelenben játszódó cselekmény ideje nem ölelt fel sok időt, a lánynak így is napjai voltak, mégis lassan haladtak az események a véghez. Lillának sok tennivalója volt a halála előtt, ki kellett békíteni apukájának és a nővérének az elhidegült kapcsolatát, segítenie kellett legjobb barátnőjének, Bettinek, aki a súlyfeleslege miatt önbizalomhiányban szenvedett és nem utolsó sorban ott volt még neki a szomszéd srác, Noel is. A fiú és Lilla között való szerelmi szál egyszerűen gyönyörű volt, imádtam a közös jeleneteiket olvasni, pedig bele is fájdult a szívem, ha pedig az életem során valaki meg fogja kérdezni tőlem, hogy milyennek gondolom a tökéletes csókot, akkor már biztosan tudni fogom rá a választ. 

Olyan volt az a csók, mint amikor csekkolod egy könyv fülszövegét, és tudod, hogy imádni fogod, de minden képzeleted felülmúlja az, amikor végre olvashatod. Egyszerűen szavakat is nehéz találni rá!

Főhősnőnk egy erős karakter, aki nem adja fel és teljesíti a kitűzött céljait. Attól, hogy egy szomorú hangvételű könyvről mesélek, pozitív energiát sugároz magából a regény, ez pedig Lillából fakad, abból, hogy mennyire akar élni még egy keveset és mindent megtenni annak az érdekében, hogy úgy haljon meg, mindent rendbe tett az életében. A lány halál küszöbén áll, mégis csak a szeretteire tud gondolni, hogy mi lesz majd velük, ha ő eltávozott az élők sorából.  

Számomra a képen való lány a tökéletes képzetbeli Lillám mása. A lány így szerette volna, hogy emlékezzenek rá, vidáman, mosollyal telve az arcán. Én is így fogok rá emlékezni mindig. 





















A történetben fontos szerepe van a képeknek is, ez a borítón is látszik, ugyanis Noel szenvedélye a fotózás, ennek köszönhetően ismeri is meg részben a leányt, amikor egy üstökös halad fent az égen és Lilla olyan ámulattal figyeli azt, hogy a fiú inkább őt fotózza le, mint az égi csodát. Tetszett, hogy aztán a lány elkezdte kinyomtatni a képeket, amiket Noel készített és sorban akasztgatta fel a szobája falán elhelyezett madzagra.

Azt szeretném, ha a halálom után a szeretteim bejönnének a szobámba, és látnák ezt a sok képet. Látnák, hogy éltem, emlékeket gyűjtöttem, szerettem és engem is szerettek. Itt voltam! Bármeddig tartott is…

Sokban épít az alkotás a szerelemre, mégis számomra nagyobb szerepet kapott a család és a barátok szála, különösen Edina és Lilla közötti gyönyörű testvére kapcsolat és az elmaradhatatlan LMBT szál, ami nagyon szépen volt felvezetve. Egyik kedvenc jelenetem a sok között, amikor Edina coming out-olt kishúgának. Említettem még a baráti szálat is, ami szintén nagyon erős a történetben. Betti egy gyönyörű, tehetséges énekes lány, mégsem mer közönség elé állni teste miatt, ebben segít neki Lilla. Aztán ott van még az apukájával való szál is a Lillának, akivel eleinte nehéz a kapcsolata, miután lemond a további műtétekről, de végül a férfi elfogadja és megérti lánya döntését. Talán egy szülő szerepében lehet a legnehezebb elveszíteni egy saját gyermeket, így nagyon szívfacsaróak voltak ezek a jelenetek.
Sajnos hamar a könyv végére értem és már tudtam, hogy közel van a vég, csak oldalak vannak hátra. Ezekről és a regény befejezésére csak annyit tudok mondani, tökéletesen meg volt írva és ennél szebbet még nem olvastam.
Ui.: Az utolsó fejezet mindent, MINDENT vitt!

Összegzés: 

Számomra ez a könyv minden képzeletemet felül tudta múlni, a kedvencemmé vált. Én úgy gondolom, hogy akármilyen alkotás, legyen az festmény, film, sorozat vagy, mint ebben az esetben: könyv, akkor a legeslegjobb, hogyha tud rád hatni, meg tud érinteni és megváltoztatni a rálátásod a világról. Az Élni Akarok! pedig egy ilyen könyv volt, rengeteg érzelmet váltott ki belőlem és bevallom, nem kevés könnycseppet. Az idei év aranyérmese nálam! 

Edmond

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése