~ Könyvértékelés ~

Aznap, amikor tollat és egy feltűnően vékony füzetet vettem a kezembe, volt vagy negyven fok.

Szerintem nincs abban semmi rossz, ha az ember álmodozik.

A Történetről: 

A képzeletemben Linda, a sorok között

Ha már kaptunk egy film őrült főszereplőt, természetes, hogy rengeteg filmes utalással volt tele a regény, amit én külön nagyon szerettem és tetszett, több filmet is felírtam a listámra, amit biztosan meg kell néznem. 

Tudom, fekete-fehér kép meg minden, de szerintem nagyon feelinges és nyagyon is kapcsolódik a regényhez. Imádom és egyből a Remek! jutott eszembe, amikor megláttam a fotót.

Értékelés: 

A Sötétség Öröksége 1 évad 5 rész 

~ Értékelés ~ 

Annyira el voltam havazva, hogy meg is feledkeztem a sorozatról és mikor Luca, az egyik barátom szólt, hogy csütörtök van és nézzük az új részt, teljesen megörültem. 

Eddig talán ez volt a legérzelmesebb epizód, nagyon jól volt felépítve a cselekmény, folyamatosan WOW és azta pillanataim voltak. 

Az iskola falai között zajló események a Diákelnökök szavazatára fókuszált, minden vámpír, boszorkány és vérfarkas választott egyet maguk közül, akik őket képviselik a diákok tanácsában, akik Landon sorsáról fognak dönteni, hogy maradjon vagy menjen. 

Lizie természetesen megint alakított, kampányt indított, hogy ő nyerjen. Plusz pont a készítőknek a lány ruhája, amely az Éhezők Viadalához volt utalás. 

A mai rész misztikus lénye egy gyönyörű nimfa volt, amit én különösen örültem, mert az egyik kedvenc mitológiai lényem. Imádom az ő történetét, ami amúgy totál klisé szomorú love story, de ettől független oda és vissza voltam tőle, gyönyörűen ment ez a szál egészen a végéig. Tényleg arra gondoltam, mennyire lélegzetelállító és pontosan ezért szeretem annyira ezt a sorozatot. Szomorú volt, bár egyben varázslatos és mesés is! Richez való szívfájdalmak is betaláltak, amik gondolom a következő részre adnak utalást.
Egy olyan eseménysor is volt, ami számomra totál érthetetlen és hülye döntés, ez pedig Lizie és Raf szálja. A vak is látja, hogy a vérfarkas és a Jossie között tökéletes lenne a ship, erre lefektetik az ikertestvérével, Lizivel. Fölösleges dráma, szerelmi háromszög. Miért? 

Mielőtt Hope elküldi Landont New Orleansba egy barátjához, hogy felkutassák a fiú anyját. Romantikus búcsú csók, amit már alig vártam a jelenetben.

Hope és Landon pillanati minden pénzt megérnek, imádom őket, ketten. A rész zárása is nagyon betalált, csak mosolyogni tudtam olyasféle hülye fejjel. Bár volt béna húzás itt is, mondjuk Hope mikor elsétált, és jött a busz, csak azt tudtam mondani, menj már el onnan, elütnek te szerencsétlen!
Erre Landon is kisétált a busz elé, mikor már azt kiabáltam, jaj mindkettőtöket elütnek! Természetesen ez egy sorozat és a busz megállt, tök romantikus megvárva a szerelmesek búcsúzkodását. Az utolsó csavar a legvégén pedig nagyon sok gyanút és találgatást felvetett bennem, tényleg beindult az agyam és mindenféle dolgok kreált, milyen lény is lehet Landon. 

A 6. rész előzetese pedig külön nagy döbbenetet okozott nekem, mivel viszont láthatjuk a halálból visszatért Jo-t, aki ugyebár a Vámpírnaplók 6. évadának végén halt meg, Alaric menyasszonya volt és az ikrek biológiai édesanyja. Nagyon izgalmas résznek ígérkezik a következő is, már elmondani nem lehet, mennyire várom! Az előzetest itt megtekinthetitek. 

~ Könyvértékelés ~

hazudnék ha azt mondanám 

hogy eláll tőled a szavam 

az igazság az hogy úgy elgyengül 

tőled a nyelvem hogy elfelejti 

milyen nyelven beszél

egyikünk sem boldog de egyikünknek sincs mehetnékje újra meg újra összetörjük hát egymást és elnevezzük szerelemnek

A Sötétség Öröksége 1 évad 4 rész 

~ Élménybeszámoló ~

Természetesen az előző rész függővégénél ( a kritikám itt olvashatjátok róla ) veszi fel a fonalat a 4. rész, amely Hope Is Not The Goal címmel jelent meg. 

Padlót fogtam a 3. rész idegtépő lezárásán és mentek is a találgatások bennem, hogy akkor most mi is van, milyen lény lesz a gyilkos. Egyből vámpírra gondoltam és az egész jelenetnek olyan Damon Salvatore vérfürdő feelingje volt, de ami valójában történt, arra egyáltalán nem számítottam és teljesen meglepődtem rajta, de akkor nézzük is, hogy miről is van szó. 

Az egész rész egy gyilkossággal fog foglalkozni, amiről azt hinné az ember, hogy annyira könnyű megoldani, mivel minden jel arra utal, hogy a tettes vámpír volt, de nem. Ez a Legacies, itt minden sokkalta árnyaltabb, bonyolultabb és misztikusabb és pontosan ezért akadtam annyira ki a részben. 

Jó ötletnek tartom a rendezőktől, hogy a Salvatore iskola diákjait elküldik a csere program keretein belül a Mystic High Schoolba. Öröm volt újra a gimnázium falai között lenni, már a Vámpírnaplók 4. évada óta nem igazán jártam ott.

Lizzie volt megint csak a kedvencem, rajta tudtam a legtöbbet nevetni. Imádtam a beszólásait arról, hogy ő egy hős és próbál úgy viselkedni, azzá válni, hogy az apja büszke legyen rá. Néhol már túlzásokba is esett, de én csak sírva röhögtem. 

It's Hero Time

Meg kell, hogy mondjam, nagyon durván kitettek magukért a kreátorok megint. Olyan effektekkel volt az egész rész megáldva, hogy csak a fejemet fogtam. Dana halála hihetetlen volt. Egyszerre volt eszméletlen és undorító, de az biztos, hogy nem volt egy várt fordulat a történetben. Jó ötlet volt ezt a vérfarkas falkát is behozni, meg ezt az " én vagyok az alfád " dolgot, olyan Teen Wolf beütése van, imádom! 

Már említettem, hogy az ókori görög mitológiához nyúlnak mindig vissza a szörnyek terén, de azt hiszem, erre a részre tudtam teljesen felfogni. Nagyon ötletes és kreatív lényeket hoznak vissza, mindig egy lépéssel közelebb engedve a nézőt a legendákhoz. A rész szörnye nem volt más, mint maga Arakhné. A nő az eredeti történetben Kolophón hercegnője volt, aki szövő és hímző tehetségéről volt híres, annyira jól csinálta, hogy még Athénénel is jobbnak tartotta magát, ami hamar eljutott az istennő fülébe, aki ennek hatására versenyre hívta a halandó asszonyt. A versenyben Arakhné munkája elismerésre méltó volt, ám Zeusz félrelépéseit ábrázolta, amit Athéné menten széttépett, így a nő alul maradt végül és felakasztotta magát. Az istennő megsajnálta és pókká változtatta, így éjjel-nappal fonhatott. 

A részben ezzel a pókkal találkoztak a szereplők, aki a modern felfogásban alakváltó volt és bárki bőrét fel tudta venni, így vált sokkalta kiszámíthatatlanabbá az epizód. 
Nagyon jól el lett készítve a rész, a pók, a hálója és úgy az egész látvány világa a sorozatnak.
Kedvenc romantikus pillanataim Josie és Raf között zajlottak, egyszerűen agyam eldobom, hogy ők ketten mennyire édesek. Ami pedig Hope-ot és Landont illeti, drámaaaaaa. 

~ Értékelés ~

Hiába a szép és jó dolgok a történetben, bizony ez az IOV, azaz az Iskolák Országok Versenye, amit amúgy a világon senki sem ismer és itt aztán vannak olyan versenyzők, akiknél vérre megy a játék. Máté karaktere szerintem teljesen megegyezik a Bexi sorozat Gergő karakterével. Egyszerűen az ideg úgy el tudott kapni tőle, hogy az valami hihetetlen. Mester szinten tudta provokálni a szereplőket és az olvasókat is.
A regény elején több veszekedés is volt a Piros csapatban, Hanna, Bernadett, Lóri és Zsombor között. Ezeknek a konfliktusoknak legnagyobb oka Mátétól eredt, de miután a mindenkinek világossá vált a srác valódi énje és leesett a tartuffe maszkja, a viták is elmúltak.
A folyamat, amelynek során a négy idegen között, akiket véletlen során egy helyre sodort az élet, erős baráti kötelékek fonódott, szerintem gyönyörűen volt felvezetve. Olyan Szent Johanna Gimi feeling kapott el és a hideg kirázott, annyira örültem ennek és komolyan, imádtam a történetüket olvasni.
A folytatásban is különböző, jobbnál jobb próbatételekkel rukkolt elő az írónő. Az emberben megvan a tudat, hogy Hannáék a főszereplők, lehetetlen, hogy kiessenek, mégis érződik az a fajta izgalom és feszültség, amely egy-egy ilyen feladat megoldásánál járja át az olvasót.
Kedvencem a kitartás próba volt, mikor is Bernadettnek egy padon kellett állnia addig, amíg mindenki fel nem adta, ugyanis a nyeremény, hogy a csapat családja ellátogathat a táborba. Külön élmény volt, mikor Lóri Kocsis igazgatót hívta el. Sírok az ő karakterén, a haul és live videóin, nem egy átlagos igazgató, a történetben való humoros sorok ékköve.

Ez a GIF engem teljesen arra a medencés pillanatra emlékeztet a könyvben

Ebben a részben is több megható jelenet volt, talán több is, mint az Ég veledben, lehet azért mert a szereplők itt már jobban a szívemhez nőttek. Magyarázatot fogunk kapni arra is, miért éppen az Avenged Sevenfoldtól van idézve a könyv elején is, ami nálam nagyon betalált, mivel imádom ezt a dalt és Laura egész zenei ízlését is.
Kornél kezd a kedvenc a Leiner Laura könyves pasik közül a kedvencemmé válni. Egyszerűen kellemesek a jelenetek, ahol Hannával közösen szerepel, imádom a dialógusokat kettőjük között. Kb ugrálva tapsoltam és ujjongtam, mikor a lányt barátnője ként nevezte. Az pedig már a mai világban mérföldkő, hogy közös képet rakott ki Hannával az instagramjára.

Az instán. Krnl1111. Az november tizenegy.

 Kategóriáját tekintve ifjúsági regény, mégis én azt vettem észre, hogy ez a regény egy kemény társadalomkritika volt, ami tökéletesen lefesti 2018-at és a mai fiatalokat. Hanna rengeteg utalást tesz ezzel kapcsolatban és azzal, hogy mennyi időt pazarolt el gépezéssel és a telefonja nyomkodásával ahelyett, hogy az anyukájával lett volna. Vannak benne azok a jelenetek, mikor csak ült és körbe nézve azt látta a lány, hogy mindenki csak a képernyőbe roskadva üti a gombokat, minthogy egymással beszélgettek volna. Vagy ott van az arany csapat kettő lánya, akik mit csinálnak? Egy videóra tátognak. Most komolyan. Mi van a világgal? A történet vége felé volt egy olyan fejezet, amiben a pirosak, zöldek és feketét együtt activityt játszottak, nevettek, jól érezték magukat együtt és rengeteg szép emléket gyűjtöttek. Ezek azok a szép pillanatok, amik kezdenek kihalni az internet világában. Örülök, hogy ez a történet foglalkozik ezzel a problémával és tanítja az olvasókat. Remélem nem csak rám, hanem másra is hatott.

A gyönyörű alkotás b.kata03 instagram felhasználó műve. Egyszerűen imádom, csodálatos lett, teljesen vissza adja a könyvet és a borító feelingjét.

Az utolsó feladat, amit a piros csapat végzett el, már sejtettem, hogy az lesz, amivel elnyerik a Jokert, mivel a regény elején lévő fejezet annak a fejezetnek az eleje volt, ami a regény utolsó fejezetében fejeződik be. Ettől független nagyon izgalmas volt a próbatétel és hogy ennek a lánynak mennyire vág az esze. 
Maga a végkimenetel tényleg idegtépőre sikeredett. Szétizgultam az agyamat és a könyv végére olyan állapotba kerültem, mint ahogy Hanna is.
...Totálisan.
...Teljesen.
Kiakadva.

Összegzés

Mindent összevetve nekem ez a rész is nagyon tetszett, még jobban is, mint az első. Nagyon megszerettem a karaktereket és kettős érzések kavarodnak bennem, mert már tudom, hogy csak egy rész van nekik hátra és vége a trilógiának.

Pont: 5/5* - Izgalmas olvasmány volt, amit nem tudtam letenni. Tanító jellegű volt mégis sikerült kikapcsolnia.

Borító - Az Iskolák versenye trilógia borítóknak megvan a maga feelingje. Én pedig ezért az érzésért odáig vagyok, egyszerűen jó ránézni. Letisztult, egyszerű és gyönyörű. Már várom, hogy a polcomon egymás mellett szerepeljen mind a három rész.

Ajánlom: Természetesen Leiner Laura olvasóinak mindenképpen! Viszont ez tényleg egy olyan regény, ami mindenkit picit el tud rántani a hétköznapok nehézségeitől egy nyári táborba, ahol csak a szereplőkért kell izgulni és semmi mást nem tenni csak olvasni és átélni az élményt, amit a könyv ad, szóval bárki nyugodtan olvassa!

A Sötétség öröksége 1 évad 3 rész - Értékelés 

Eskü ettől a lénytől a hideg kirázott. Azt azért megjegyezném, hogy ennél klisésebb nem is lehetett volna, mint pl vette a kamera és hirtelen egyszer csak kinyitotta a szemét, vagy az emberek mögé került, egyre közelebb jött...De ezt eltekintve ütött a dolog, csak eredetibbek is lehettek volna.

Avagy melyek azok a könyv megjelenések, amiket már nagyon várok a Könyvmolyképzőtől? 

1. Jay Asher: Micsoda fények! 

3. Sarina Bowen, Elle Kennedy - Ez a srác ( HIM ) 

Talán ez az a regény, amit már a legrégebb óta várok a kiadótól. Emlékszem, hogy már jó ideje bejelentették, hogy az ő gondozásuk alatt fog megjelenni hazánkban a regény.

Elle Kennedy egy nagyszerű írónő, a the Deal ( Az Üzlet ) szerzője, így már csak jót várhatok az alkotástól, mégha a társírót, Sarina Bowent nem is ismerem.
Egy full LMBT történetről van szó, amely a Rubint Pöttyös könyvek válogatásában jelenik meg, pont úgy, mint a Túl szép. Én ennek pluszban nagyon örülök.
Egy izgalmas, romantikus olvasmányt várok tőle. 

Várható megjelenés: 2018. 12. 11.

4. Matt Richards, Mark Langthorne - Bohém Rapszódia - Freddie Mercury élete, halála és öröksége 

A Bohém Rapszódia az a könyv, amit a listámról a legeslegjobban várok. Mikor megláttam Tibi blogján, hogy a KMK kiadja könyvben, körübelül ugrálni kezdtem örömömben. 

Olvastam már Freddie életéről könyveket, de nagyon nehéz volt rábukkanni a példányokra, mivel régi kiadásúak és a boltokban már nem kaphatóak, így hiánycikk volt belőlük Magyarországon. 

A Queen a kedvenc együttesem és nálam Mercury az abszolút legnagyobb férfi énekes. A filmet is nagyon imádtam, még ha a történetet el is ferdítettek, megadta azt a hihetetlen élményt, mintha egy igazi Queen koncerten lennék. Ezért is várom a könyvet, hogy még többet mutasson meg a banda és Freddie életéből.
A borító meg egyszerűen gyönyörű, nem tudok róla mást mondani. Imádom! 

Várható megjelenés: 2018. 12. 10.

5. Róbert Katalin: 6 hét a világ 

Róbert Katalin az a szerző, aki anno már a Szívből, színből, igazán c. regényével teljesen megvett. Mikor megtudtam, hogy új regényének a témája nem más lesz, mint a színház, teljesen bezsongtam. Nem nagyon olvastam még ilyen típusú könyveket, pedig nagyon vonz a téma.
A borítóról pedig annyit, hogy végig neki szurkoltam a pályázaton és nagyon örülök, hogy ezzel az alkotással a külsején jelenik meg a regény.

Várható megjelenés: 2018. 11. 27.

6. Colleen Hoover - Túl késő 

Ez a könyv már sokkal sötétebb az eddigiekhez képest. Itt is a szerző miatt kelt fel a figyelmem a regényre. Komoly témákat boncolgat a regény, drámai hangvétellel. Nagyon kíváncsi leszek rá. Annak pedig pluszban örülök, hogy megmaradt a Too late angol cím és alul, piciben a magyar.


Várható megjelenés: 2018. 12. 11.

7. Rupi Kaur - Tej és méz 

Zárásként pedig ennél a könyvnél egy verseskötetről beszélhetünk, ami külföldön hódít, így különösen vártam, hogy végre itthon is megjelenjen. Instagramon kismilliószor láttam már a könyvet és belőle idézeteket. Eszméletlen jónak tűnik, de a fülszöveg is erről árulkodik. Azt érzem, hogy már most imádom. Elő is tudtam rendelni, ha minden jól megy, szerdám olvashatom is.
Ez lesz az első könyv, amit pipálhatok a listámról.

Várható megjelenés: 2018. 11. 27.









Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem, remélem tetszett és meghoztam a kedved valamelyik könyvhöz, hogy a te fád alatt is ott legyen.
- Edmond

A Sötétség Öröksége 1 évad 2 rész
 ~ Értékelés ~ 

~ Könyvértékelés ~

Egy naplóregényről beszélünk, melyet Lilla ír, az ő eddigi életet ismerhetjük meg, a szenvedéseit a csontráktól és a maradék idejét, amit a földön tölthet el és amelyből próbálja kihozni a legtöbbet. A könyvben egy fiktív gyógyszer, a Fortopex játszik fontos szerepet, amelynek bevételével a lány kap egy kis időt, amely alatt igazán élhet és teljesíteni tudhatja a bakancslistáját.

Eszméletlen volt az ő szemszögéből olvasni a történetet, egy olyan karakter, aki az élete végét járja és már csak napjai vannak hátra, teljesen máshogy látja a körülötte lévő hétköznapi világot, mint egy átlag ember. Lilla észreveszi az élet apró örömeit, amit a mai rohanó világban sokszor elfelejtünk átélni. Érdekes volt az ő gondolatai által látni az eseményeket, a helyeket, az embereket. Többször álltam meg és jöttem rá, bakker annyi mindennek lehetne örülnöm és csak elmegyek ezek a dolgok mellett. 

A könyvnek minden sorában ott bujkál a szomorúság, az a tudat, hogy a főhősnőnk hamarosan meg fog halni és ez számomra nagyon nehézzé tette az olvasást, egyszerűen összeszorult a szívem, de ezeket a részeket kompenzálták azok a gyönyörű jelenetek, amiket Edina, Betti, Lilla apukája és persze Noel nyújtott nekem. Utóbbira tökéletesen felhúzható a tipikus könyves álompasi szerep, amit magyaráznom sem kell, mégis van benne egy kis különlegesség. Tisztában van a fiú a külsejével és az adottságaival, mégis bizonytalan a fotói kapcsán, kell neki az a fajta löket, az a fajta visszaigazolás, amit Lilla próbál neki megadni.

– Az élet egyes pillanatai olyanok, akár a csodák. Meg kell örökíteni őket, hogy ne csak az élhesse át, aki ott van, hanem az egész világ. Ha úgy érzem, hogy csodára lelek, muszáj cselekednem. Azt túlélem, ha nemet mondasz, és nem oszthatom meg mással a varázslatot, de meg sem adni az esélyt a fotó elkészülésére? Az kín

Az egész story nagyon jól fel volt építve, a fejezetek egy-egy bakancslistáról való pontnak a kipipálását jelezték, közöttük pedig másfél oldalak voltak párhuzamosan visszatekintve a múltba, ahol megismerhettük Lilla életének legnehezebb szakaszait. Maga, a jelenben játszódó cselekmény ideje nem ölelt fel sok időt, a lánynak így is napjai voltak, mégis lassan haladtak az események a véghez. Lillának sok tennivalója volt a halála előtt, ki kellett békíteni apukájának és a nővérének az elhidegült kapcsolatát, segítenie kellett legjobb barátnőjének, Bettinek, aki a súlyfeleslege miatt önbizalomhiányban szenvedett és nem utolsó sorban ott volt még neki a szomszéd srác, Noel is. A fiú és Lilla között való szerelmi szál egyszerűen gyönyörű volt, imádtam a közös jeleneteiket olvasni, pedig bele is fájdult a szívem, ha pedig az életem során valaki meg fogja kérdezni tőlem, hogy milyennek gondolom a tökéletes csókot, akkor már biztosan tudni fogom rá a választ. 

Olyan volt az a csók, mint amikor csekkolod egy könyv fülszövegét, és tudod, hogy imádni fogod, de minden képzeleted felülmúlja az, amikor végre olvashatod. Egyszerűen szavakat is nehéz találni rá!

Főhősnőnk egy erős karakter, aki nem adja fel és teljesíti a kitűzött céljait. Attól, hogy egy szomorú hangvételű könyvről mesélek, pozitív energiát sugároz magából a regény, ez pedig Lillából fakad, abból, hogy mennyire akar élni még egy keveset és mindent megtenni annak az érdekében, hogy úgy haljon meg, mindent rendbe tett az életében. A lány halál küszöbén áll, mégis csak a szeretteire tud gondolni, hogy mi lesz majd velük, ha ő eltávozott az élők sorából.  

Számomra a képen való lány a tökéletes képzetbeli Lillám mása. A lány így szerette volna, hogy emlékezzenek rá, vidáman, mosollyal telve az arcán. Én is így fogok rá emlékezni mindig.

Élménybeszámoló

Fanni a legjobb barátom, a Könyvfesztiválon ismerkedtem meg vele Rácz-Stefán Tibor dedikáló sorában, felvettük egymással a kapcsolatot az interneten és minden nap beszéltünk, tartottuk a kapcsolatot, még ha 275 km is választ el minket. Próbálunk törekedni a személyes találkozásokra is, így történt meg, hogy az őszi szünetben fogtuk a sátorfánkat és felutaztunk a fővárosba. 

A Frei Kávézóban, a híres finom  Filmsztáros kávénkkal

Én már fél órával korábban a Keleti Pályaudvarban voltam és vártam a vonatát, amely 10:05-re volt kiírva és természetesen késett is egy picit. Nekem addig volt időm felmérni a terepet és megtalálni azt a vágányt, ahová Fanni vonata be fog érni, azaz be kellett volna oda érnie, de a vonatának egy másik vágány volt a szimpatikusabb, mint ahol én helyezkedtem el, de a kezdeti kisebb kavalkád után végül megtaláltuk egymást.

Miután szétörültük a fejünket, elindultunk az Arénába, a már számunkra kötelezővé vált shoppingra, de előtte fel kellett ébrednünk így a Frei Kávázóban lyukadtunk ki, a Libri csücskében. Egy eszméletlen finom kávéra beszélt rá Fanni, a Filmsztárok kókuszos jégkávéját ittuk, amely csokoládés kókuszos-latte, pikáns rózsafűszerrel és ami a legfontosabb, Miley Cyrus kedvence. Természetesen sokat bolyogtunk még a könyvesboltban, sok-sok könyvet néztünk meg és beszéltünk ki, esetleg kaptunk fangörcsöt, attól tartok az eladók agyára mentünk. 

Így néz ki két profi metrós ember

Új erőkre kapva vágtunk bele a ruhavásárlásba, ahol mindketten hangosan kimondtuk egymásnak a véleményünket és közös megegyezések alapján próbáltuk fel a darabokat, beszéltük le egymást egy borzalmas példányról vagy adtunk pacsit a jó döntésért, ha pedig a rádióban kedvelt dal indult el, egyértelműen kezdtük el énekelni, amiért amúgy egyáltalán nem néztek ránk furán az emberek. Fanni egyből sikeres vásárt csinált, viszont én kettő kabát között örlődtem még sokáig a nap folyamán.

Közeledett az ebéd ideje, szóval a frissen szerzett metró tudásom segítségével utaztunk el a Keletiből az Örs vezér terére, ahol az Árkádban jól laktunk, Fanni mekizett, míg én szusit ettem. 

Egy kicsi sziesztát tartottunk, de utána mennünk kellett, mert még sok program  várt még minket. Újra metróra szálltunk és meg sem álltunk a Deák térig, ahol igaz, hogy a föld alatt eltévedtünk, de utána sikeresen kikeveredtünk a felszínre. Egy, már számunkra ismert útvonalon jutottunk el az Erzsébet hídig, ahol egy kedves német turistát megkértünk, hogy fotózzon le minket, ez a fotó a bejegyzés borítóképe is, ahova a címet szerkesztettem. Az az érdekessége, hogy rengeteget sétáltunk akkora már, fáradtak voltunk és full azt éreztük, hogy ez biztosan nem lett életünk képe, hajunk is kócos volt, meg minden, de én legalábbis elkönyveltem, hogy legalább egy szép emlék lesz a kép. Aztán erre az csoda történt, hogy jó kép lett. :D 

A Szabadság szobornál. Ezért a kilátásért megérte ennyit sétálni

A hídon átérve a Gellérthegy lábához jutottunk el. Célunk a hegy megmászása volt, amely végül sikerült is, sok megálló és pihenő után. Az úton felfelé sokat nevettünk, beszélgettünk és lényegében húztuk egymást.
A szabadság szoborhoz felérve hatalmasat pihentünk és nem tudtunk betelni a város látványával. Miután kicsodáltuk magunkat, szépen lassan elindultunk egy másik útvonalon lefelé, ami a Szabadság híd lábához vezetett minket. Mire leértünk, besötétedett és a városban felkapcsolták a fényeket. A híd mellett helyezkedik el a Dunára néző Whynot kávézó, ahol már tradícióvá vállt, hogy beülünk inni valamit a találkozásaink során. A hegy fáradalmait kipihenve egy finom kakaó mellett sokat beszélgettünk ott, majd megint útra keltünk, mert már csak 2 óránk maradt a vonat indulásáig.

Lefelé tartva a hegyről, a háttérben a Szabadság híddal

Kényelmes tempóban elindultunk vissza, a Deák térhez, miközben sokat csacsogtunk, úgy nézhettünk ki, mint egy rossz nyugdíjas házaspár. Totálisan bele vesztünk a Váczi utca szépségeibe és végül elfejtettünk lekanyarodni, így a Vörösmarty téren kötöttünk ki, ahol megláttunk egy Bershkát, amit égi jelnek fogtunk fel arra, hogy biztosan meg kell vennem valamelyik kabátot. Egy pénzfeldobós módszert is alkalmaztunk, a fej vagy írást, de végül a fekete kabát nyert. Gyorsan körül néztünk még a boltban, amit levett a Fanni a vállfáról, én egyből húztam magamra, még a próbafülkével sem fáradtunk és nagyon jó vásárt csináltam a nap végére én is. Gondoltuk úgy sac-per-kábé arra lesz a Deák, így elindultunk egy random utcán, ami fogalmunk sem volt, hogy hová visz majd bennünket, de láss csodát, pont arra a helyre érkeztünk, ahol le kellett mennünk a föld alá a mi metrónkhoz, ami vissza vitt minket a Keletibe, amely során már csak egymásra dőltünk a kimerültségtől és a fáradságtól, de még mindig nevettünk és nagyon jó volt a kedvünk. Annyira jól osztottuk be az időt, hogy még fél órát tudtunk a vasút pályaudvaron eltölteni, ahol szépen lassan elkezdtünk búcsúzkodni. 

Mindent összevetve egy gyönyörű, csodálatos, izgalmas, vicces és nagyon emlékezetes napot töltöttünk együtt, ami a szünetem fénypontja volt. Nagyon örülök, hogy találkozhattam Fannival, még ha csak ennyi időre is.