Rész: Gonosz Fortélyok Trilógia 2. rész
Oldalszám: 704
Kiadta: Könyvmolyképző, Szeged, 2017
Fordítás: Kamper Gergely
Kategória: Ifjúság, Fantasy, YA, Romantikus, Fordulatos, LMBT, Kalandos
Leírás:
A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?
Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.
Gazdagítsd az élményeidet!
- Hát törd össze a szívemet! Törd csak darabokra! Engedélyt adok rá.
Kedves Árnyvadászok!
Elérkeztünk arra a Cassandra Clare félre árnyvadász regényre, ami az én személyes kedvencemmé vállt. Nem hittem, hogy egy könyv lehet ennyire jó, mivel az összes eddigi Cassie könyv nagyon-nagyon odaütött, de ez... Számomra felül kerekedett mindegyiken. Hozzá kell tennem, írónőnk 10 könyvet és rengeteg novellát tudhat maga mögött, amely ebben a világban játszódik, " amiben imádnék élni ", Stephen Meyert idézve, szóval volt egy kis ideje gyakorolni az írást az Árnyak Uráig, ami egy az egyben tökéletes volt!!! Imádtam, imádtam, imádtam és szóhoz sem tudok jutni! Köszönöm, Cassandra Clare!
És akkor beszéljük át részletesebben a könyvet!
A Történetről:
Az Éjfél Kisasszony után járunk egyből, újra találkozhatunk kedvenc szereplőinkkel. Emma végre bosszút állhatott szülei gyilkosával, de a harangnál sokkal nagyobb gonddal kell most már szembenéznie: a szerelemmel.
Új nézőpontot is kapunk a könyvel, ez Kit szemszöge, vagy úgy is írhatnám, az elveszett Herondale. A regény elején Jace és Clary is benne volt, ennek külön örültem. Cassandra Clare már itt is játszott a csavarokkal és egy olyan sötétséget húzott rá a könyvre, hogy tényleg elkezdtem aggódni, biztonságban vannak e a főszereplők, vagy már azokat is kiírhatja egy halállal?
Az előző részben megtudhattuk, a parabataiok miért is nem lehetnek együtt, és Emma ennek tudatában Julian bátyjával, Markal kezd el járni, annak céljából, hogy a fiú meggyűlölje őt és kiszeressen a lányból. Így Julian szíve darabokra törik. Ez a szerelmi szál szerintem az összes Clare könyv szálát túlszárnyalja, mert ők tényleg egyáltalán nem tudnak együtt lenni és fogalmam sincs, hogy mit fog az írónő kitalálni, hogy fogja megoldani, mert ez csupa nagybetűs REMÉNYTELENSÉG, ami teljesen ki idegel engem teljesen. És ha már a ki idegelésnél tartunk. A centuriók. Zara. Egyszerűen nem bírtam elviselni az ő jeleneteiket, nem bírtam olvasni, annyira rossz volt, az egész rasszista, negatív karakterük ami annyira jól le volt írva, hogy teljesen átjött, ők a szemét gonosz szereplők. Na meg a csavar tökéletes Diegonál. Így ez a regény totál szerelmi bánat. Szerelmi bánatot mondtam? Mert van még belőle! Kieran, a tündér herceg és Mark. Ugyebár mindenki emlékszik, hogyan váltak el egymástól és ha Kieran nem is az a szereplő, akibe egy olvasó véletlen belebotlik, hű de jó élmények jutnak az eszébe, de én nagyon szerettem az ő párosukat és sajnáltam, hogy ez lett a vége, de ez a vég még fokozódott is. Megjelent ugyanis kedvenc vadűzőnk, Gwyn ap Nudd, azzal a hírrel, hogy Kierant kivégeztetik és Mark az egyedüli, aki meg tudja menteni a tündért.
Nem is kell se szó, se beszéd, kedves olvasók, a bőröndökbe bepakolni, megyünk Tündérországba, azaz az Ellentündérek udvarába!
Ma éjjel a hold útján elutazom Tündérországba.
 |
| Cassandra Clare gyönyörűen írta le a Tündérek Udvarát, erről a képről az a táj jutott eszembe :D |
Itt igazából a könyv több nézőpontra oszlik. Mark, Julian, Emma, és Christina együtt elhagyják Los Angelest, és elutaznak Kieran megmentésére. Mindig is nagyon szerettem, mikor az árnyvadászaink ilyen " egzotikus " tájakra utaznak. Emlékeztek, mikor a Végzet Ereklyéi második részében az ottani kis csapat is beugrott a Tündérkirálynőhöz? Mindig is szerettem ezeket a kitérőket, amik tele voltak izgalmakkal, mint a mostani is. Nagyon tetszett, hogy még többet megtudtunk a tündérek kultúrájáról, és egy igazi tündér mulatság részesei is lehettünk. Aztán jött a fekete leves, Kieran megmentése. Nem szeretném nagyon spoileresre a bejegyzést, elég annyit tudni, hogy nagyon-nagyon fordulatos jelenetek voltak, szétizgultam a fejem. ( Vicces volt, mert a buszon haza fele olvastam - 30 perc kb az út haza - és mikor kinéztem az ablakon, már majdnem haza is értem, mondom úristen, meg kell nyomnom a gombot azonnal mert a busz nem fog megállni a megállómban, szóval igen. Nagyon magával tudott szippantani. ) Érdekesség még, hogy az árnyvadászok nem tudták használni fegyvereiket, rúnáikat, mert az Ellentündérek Királya blokkolta és nagyon rosszban sántikál az árnyvadászokkal szemben, amire majd a későbbiekben vissza fogok térni.
Hiszem, hogy a mi lelkünk, a tied és az enyém, ugyanannak a csillagnak a porából keletkezett. … Minden darabkánk összetartozik.
Aztán még a többiek odaát keveredtek nagyobbnál nagyobb slamasztikákba, otthon, Los Angelesben a Blackthorn testvéreket is érték a jobbnál jobb csavarok. Gondolok itt a tudjuk ki visszatérésére, aminek hatására a gyerekeknek egy portálon át Londonba kellett utazniuk. Nagyon szerettem, hogy már megalakulóban volt a " következő generáció " vagy árnyvadász könyvsorozat - hogy is mondjam? - csapata. Livvy, Ty és Kit fejezeteit és jeleneteit imádtam olvasni. ( Emellett a könyvből való új kedvenc párosom Ty és Kit lett )
 |
| Ty és Kit azon a Londoni Intézetes tetős jelenetnél:D |
Ugrás vissza Emmáékra. Már a Tündérkirálynőnél járunk, és itt van egy hatalmas kiakadó jelenet, mikor is Annabel feltámad. Nálam az egy olyasféle pont volt, amikor ténylegesen nem tudtam letenni a könyvet, folyamatosan magammal vittem mindenhova és olvastam, olvastam olvastam. Itt tényleg olyan jelenetek vannak, amiket nem lehet abbahagyni, gondolok itt arra, hogy mi is megoldás a parabatai szerelmi átokra, ami megint csak annyira agyafúrt Cassietől... Emlékeztek, mikor a bejegyzés elején arról írtam, hogy mennyire reménytelen? A megoldás tudatában is így gondolom!
Semmi értelme nem lett volna végighajózni a szexis gondolatok folyóján a Perverzió-tengerig, ha egyszer az egész út úgysem vezet sehová.
A Tündérkirálynővel való egyességük után, szereplőin, Kieranal a kirándulás után visszatérhetnek végre családjukhoz, a Londoni Intézetbe, aminek vezetője egy idősebb árnyvadász, Evelyn. Nagyon szerettem újra ebben az Intézetben lenni, biztos így vannak vele azok az olvasók, akiknek a Pokoli Szerkezetek az egyik kedvenc trilógiájuk. És külön öröm, hogy abból való szereplőket is viszont láthattam, még ha szellem formájában is, néhány oldalig.
De itt sem tudtak sokáig a seggükön maradni, mivel jött a következő küldetés. Emma és Julian együtt Malcolm egy régi házába utaznak, Annabelt és a Fekete Könyv nyomában. Itt végre kaphatunk izgalmas Julian x Emma jeleneteket is és mégjobban betekintést nyerhettünk Annabel múltjába. Itt megint csak ugráltunk a századok alatt, egy olyan korba, ahol halállal büntették, ha árnyvadász egy alvilágiba szeretett bele.
 |
| Az a bizonyos csata a hét ősi tündérrel |
Aztán egy új tündér-dolog-félét is behoz a könyvbe Cassandra, amivel új ellenségekkel ismerkedhetünk meg.Egy újabb árnyvadász életébe is bővebb betekintést nyerhettünk, aki nem volt más, mint Diana. Tudtam én, hogy valami van, meg elég titokzatosan is írt róla Clare, meg úgy az egész karakteréről az jött le, hogy valami nem tiszta, de az ami valójában van...Hát arra én egyáltalán nem gondoltam és talán ezen lepődtem meg legjobban az egész regény alatt, de imádtam! És nagyon örülök, hogy az írónő egy ilyen szálat is behozott az árnyvadász könyvekbe. Emellett imádom őt és Gwyn-t, nagyon édesek. Viszontláthattuk még Magnust és Alecet, közös gyerekeikkel, amiért imádom az írónőt! Ők voltak a TMI-ben a kedvenc párosom, és annyira jó róla olvasni, hogy mennyire boldogok együtt, a happy end-ükben. Sokat segítettek a Blackthorne gyerekeknek, Cassie pedig hozta azt a jó kis humorát, amit annyira nagyon szeretek.
– Evelyn elhagyott bennünket – folytatta Magnus. Valahogyan sikerült annak ellenére is megőriznie a higgadtságát, hogy egy kisgyerek nyafogott az ölében. – Jia tájékoztatása szerint ideiglenesen Alecre bízták az Intézetet. – Évek óta azon vannak, hogy rám sózzanak valahol egy Intézetet – magyarázta Alec. – Jia odáig lehet a boldogságtól. – Evelyn elhagyott bennünket? – Drúnak tágra nyílt a szeme. – Úgy érted meghalt? Magnus köhécselni kezdett. – Természetesen nem. Elutazott vidékre, hogy meglátogassa Marjorie nénikéjét. – Ez olyan, mint amikor meghal a család kutyája, és a szülők azt mondják, hogy már egy tanyán lakik? Most Alecen volt a sor, hogy köhögjön. Kitnek az a sanda gyanúja támadt, hogy valójában a nevetését igyekszik leplezni.
 |
| Alicante Tumblrról |
Ééés végre bejön a képbe Annabel, személyesen is megismerhetjük és végre valahára elérkezhettünk a végkifejletekhez. Idris. Mondanám, hogy bírom a helyet, de inkább ideges leszek, ha ott játszódnak a fejezetek, pláne ha egyenesen a Klávé előtt. De ennek is be kellett következni.
Lényeg a lényeg, a Hidegbékének véget kellett vetni. Csak, hogy voltak olyan árnyvadászok, mint például Zara és családja, akik azon a rasszista elvek alapján működtek, hogy az alvilágiak mennyire rosszak, és teljesen elítélték őket, ami valljuk be, eléggé nem jó, ha azt nézzük, az Üvegvárosban mennyire jól alakult a kapcsolatuk azok árnyvadászokkal.
Igazából az tud ilyenkor nekem a legszarabbul esni, hogy vannak emberek, akik egy másik embert teljesen elítélnek azért, mert más. Jó, nem pont egy mindennapi példa, de egy árnyvadásznak miért kell undorodnia egy boszorkánymestertől, egy vámpírtól, egy vérfarkastól vagy akár egy tündértől? Nem is ismeri, könyörgöm! Lehet, hogy még barátok is lehetnének, vagy ki tudja...De nem. Húzzuk magunk köré falakot, zárkózzunk el mindenkitől, aki nem olyan, mint mi. Ez a megoldás? Ezek az emberek gondolkodni sem tudnak, bele vannak nevelve ebbe a nagyon rossz gondolkodásmódba és csak mondják, mondják, de egy értelmes okot nem tudnának mondani, csak hogy undorító és kész. Szörnyű volt olvasni azok a párbeszédeket. Meg így a klávé is, hogy ráhagyja...Komolyan mondom. Oké, hogy a Törvény szigorú, de a Törvény az Törvény, de akkor is. Igazságtalanság, amit művelnek.
És így a legvége a könyvnek...
Teljesen lesokkolódtam. Egyáltalán törvényes így lezárni egy könyvet??? Brutálisan kiakadtam. A halálokon, azon, hogy semmi sem lett megoldva...Mindenen. A szívem darabokban nekem is. ...És nagyon soká fog jönni a folytatás.
Összegzés:
Történet: 5/5 - Le a kalappal!
Borító: 5/5 - Nem egy mindennapi borító. Első ránézésre elég érdekes, és nem is megszokott az elrendezése, de nekem nagyon bejött! A színvilága is nagyon tetszik, egyedül a gerincén való cím színe nem tetszik, amiért kék, mert teljesen bele olvad a szürkébe, és az eddigi összes árnyvadász könyv gerincén lévő cím fehérrel volt írva, nem értem, miért ez a változás, de bele nyugodtam.
Kedvenc párosok: Kit és Ty, Diana és Gwyn, Mark és Christina
Kedvenc jelenet: Úgy, ahogy van, az egész könyv, de kiemelnék egy részt, amin rendesen kicsordultak a könnyeim. Mikor abba a levélve nyerhetünk betekintést, amit Ty írt Annabelnek és mikor Julian olvasta. Az az oldal tényleg gyönyörű volt!
Véleményem:
Egy nagyon megrázó, fordulatos, és kiakasztó élményt kaptam a könyvtől, a hosszú terjedelme ellenére is letehetetlen olvasmány volt, hajnalokon át olvastam, akármennyire is ragadt volna le a szemem, ébren tartott a regény izgalma.
Ajánlom: Akik szeretnek az Árnyvadász világban olvasni, azoknak kötelező! Az Éjfél Kisasszony elején elég hadilábon álltam, nagyon hiányoztak a régi karakterek, de tényleg új kedvenceket tudhatok magaménak, és ezt a könyvet mindenképpen olvassátok el, mert felejthetetlen élmény volt!
