Edmond Könyvkuckója

A Sötétség Öröksége 1 évad 2 rész
~ Értékelés ~

~~Padlót fogtam az első rész folytatásától!~~

Kicsit megkésve tudtam csak megtekinteni A Sötétség Öröksége 2. részét, mivel az iskola mellett nagyon el voltam havazva, viszont most jött a hétvége és végre sort tudtam rá keríteni.
Ha még nem láttad az első részről írt véleményem, akkor itt megtekintheted.

Nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, mivel elég durván függővége lett az első résznek.

Én teljesen azt gondoltam, hogy az elkövetkezendő részek most arra fognak épülni, hogy Hope Landon után fog majd kutatni és keresni a fiút, hogy bosszút álljon rajta és ezt a szálat egy pár részen át fogják vinni. Hát nem így lett. Az események annyira begyorsultak az epizód alatt, hogy azt követni is alig tudtam.

A történet kettő szálra bomlott, az egyik az iskola falai belül zajlott, míg a másik szál, kint, Alaric, Hope és Rafael társaságában a buszos baleset helyszínének területén, az erdőben. Itt nem várt események következtek be, amire sem én, sem Alaric nem számított. Engem nagyon megdöbbentett, hogy a sorozat ennyire átment természetfelettibe, mert oké, hogy eddig is voltak benne vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok, de csak ennyi. Meglepett, hogy a készítők ennyire kreatívak voltak és új lényt hoztak. A rész előzetese alapján én a megzavarodott nőt egy tűz okádó boszorkánynak hittem, arra gondolni sem tudtam, hogy sárkány. Sárkány? Annyira hihetetlennek tűnt, pedig így volt.

A kreátorok nagyon kitettek magukért, lélegzetelállító elemekkel volt tele a játékidő. Jól volt megjelenítve a sárkány, komolyan csak ültem és néztem kidülledt szemekkel, hogy ez meg mi.

Amíg ők az életükért küzdöttek a sárkány leküzdésében, addig egy másik csapat harcolt az iskolában egy football meccsen. Izgalmas és pörgős volt ez a szál is, " picit " hétköznapibb gond volt a meccs megnyerése, mint egy sárkány legyőzése, de azért ez is oda ütött. Külön jár a pont a zenei aláfestésért, nagyon passzoltak, sokkalta jobbá tették a pillanatokat.

A részben egy új kedvenc karaktert is avattam, akivel már az előzőben is szemeztem. Ő nem más, mint Lizzie. Egyszerűen odáig vagyok a szerepéért, rengeteget nevetek a beszólásain, a gesztusain és a színészi játékán, de legjobban azt imádom benne, hogy Caroline TVD elején lévő énét látom benne, és köszön nekem vissza a képernyőről. Folyamatosan az jutott eszembe, hogy Úrsiten! Tiszta Caroline! vagy Hoppá a Caroline-vér, esetleg Látszik, hogy Caroline az anyja. IMÁDOM! És már alig várom, hogy Candice Accola is benne legyen a sorozatban, hacsak egy pár részre is!

Mindent összevetve ütős rész volt, nem számítottam rá. Az biztos, hogy még jobban felkeltette az érdeklődésemet a sorozat iránt, bár már eddig is hatalmas volt.
Kicsit hasonlít a Vámpírnaplókhoz, csak mondjuk úgy, hogy ez a sorozat felturbózva lett a Legacies.

Élménybeszámoló

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy napomat szeretném nektek elmesélni, amelyet Fannival töltöttem el Budapesten. Ilyen fajta bejegyzés még nem volt a blogon, de remélem, hogy ezt is örömmel fogjátok majd elolvasni. :)

Fanni a legjobb barátom, a Könyvfesztiválon ismerkedtem meg vele Rácz-Stefán Tibor dedikáló sorában, felvettük egymással a kapcsolatot az interneten és minden nap beszéltünk, tartottuk a kapcsolatot, még ha 275 km is választ el minket. Próbálunk törekedni a személyes találkozásokra is, így történt meg, hogy az őszi szünetben fogtuk a sátorfánkat és felutaztunk a fővárosba.

A Frei Kávézóban, a híres finom
Filmsztáros kávénkkal

Én már fél órával korábban a Keleti Pályaudvarban voltam és vártam a vonatát, amely 10:05-re volt kiírva és természetesen késett is egy picit. Nekem addig volt időm felmérni a terepet és megtalálni azt a vágányt, ahová Fanni vonata be fog érni, azaz be kellett volna oda érnie, de a vonatának egy másik vágány volt a szimpatikusabb, mint ahol én helyezkedtem el, de a kezdeti kisebb kavalkád után végül megtaláltuk egymást.

Miután szétörültük a fejünket, elindultunk az Arénába, a már számunkra kötelezővé vált shoppingra, de előtte fel kellett ébrednünk így a Frei Kávázóban lyukadtunk ki, a Libri csücskében. Egy eszméletlen finom kávéra beszélt rá Fanni, a Filmsztárok kókuszos jégkávéját ittuk, amely csokoládés kókuszos-latte, pikáns rózsafűszerrel és ami a legfontosabb, Miley Cyrus kedvence. Természetesen sokat bolyogtunk még a könyvesboltban, sok-sok könyvet néztünk meg és beszéltünk ki, esetleg kaptunk fangörcsöt, ~~attól tartok az eladók agyára mentünk.~~

Így néz ki két profi metrós ember

Új erőkre kapva vágtunk bele a ruhavásárlásba, ahol mindketten hangosan kimondtuk egymásnak a véleményünket és közös megegyezések alapján próbáltuk fel a darabokat, beszéltük le egymást egy borzalmas példányról vagy adtunk pacsit a jó döntésért, ha pedig a rádióban kedvelt dal indult el, egyértelműen kezdtük el énekelni, amiért amúgy egyáltalán nem néztek ránk furán az emberek. Fanni egyből sikeres vásárt csinált, viszont én kettő kabát között örlődtem még sokáig a nap folyamán.

Közeledett az ebéd ideje, szóval a frissen szerzett metró tudásom segítségével utaztunk el a Keletiből az Örs vezér terére, ahol az Árkádban jól laktunk, Fanni mekizett, míg én szusit ettem.

Egy kicsi sziesztát tartottunk, de utána mennünk kellett, mert még sok program várt még minket. Újra metróra szálltunk és meg sem álltunk a Deák térig, ahol igaz, hogy a föld alatt eltévedtünk, de utána sikeresen kikeveredtünk a felszínre. Egy, már számunkra ismert útvonalon jutottunk el az Erzsébet hídig, ahol egy kedves német turistát megkértünk, hogy fotózzon le minket, ez a fotó a bejegyzés borítóképe is, ahova a címet szerkesztettem. Az az érdekessége, hogy rengeteget sétáltunk akkora már, fáradtak voltunk és full azt éreztük, hogy ez biztosan nem lett életünk képe, hajunk is kócos volt, meg minden, de én legalábbis elkönyveltem, hogy legalább egy szép emlék lesz a kép. Aztán erre az csoda történt, hogy jó kép lett. :D

A Szabadság szobornál. Ezért a kilátásért megérte ennyit sétálni

A hídon átérve a Gellérthegy lábához jutottunk el. Célunk a hegy megmászása volt, amely végül sikerült is, sok megálló és pihenő után. Az úton felfelé sokat nevettünk, beszélgettünk és lényegében húztuk egymást.
A szabadság szoborhoz felérve hatalmasat pihentünk és nem tudtunk betelni a város látványával. Miután kicsodáltuk magunkat, szépen lassan elindultunk egy másik útvonalon lefelé, ami a Szabadság híd lábához vezetett minket. Mire leértünk, besötétedett és a városban felkapcsolták a fényeket. A híd mellett helyezkedik el a Dunára néző Whynot kávézó, ahol már tradícióvá vállt, hogy beülünk inni valamit a találkozásaink során. A hegy fáradalmait kipihenve egy finom kakaó mellett sokat beszélgettünk ott, majd megint útra keltünk, mert már csak 2 óránk maradt a vonat indulásáig.

Lefelé tartva a hegyről, a háttérben a Szabadság híddal

Kényelmes tempóban elindultunk vissza, a Deák térhez, miközben sokat csacsogtunk, úgy nézhettünk ki, mint egy rossz nyugdíjas házaspár. Totálisan bele vesztünk a Váczi utca szépségeibe és végül elfejtettünk lekanyarodni, így a Vörösmarty téren kötöttünk ki, ahol megláttunk egy Bershkát, amit égi jelnek fogtunk fel arra, hogy biztosan meg kell vennem valamelyik kabátot. Egy pénzfeldobós módszert is alkalmaztunk, a fej vagy írást, de végül a fekete kabát nyert. Gyorsan körül néztünk még a boltban, amit levett a Fanni a vállfáról, én egyből húztam magamra, még a próbafülkével sem fáradtunk és nagyon jó vásárt csináltam a nap végére én is. Gondoltuk úgy sac-per-kábé arra lesz a Deák, így elindultunk egy random utcán, ami fogalmunk sem volt, hogy hová visz majd bennünket, de láss csodát, pont arra a helyre érkeztünk, ahol le kellett mennünk a föld alá a mi metrónkhoz, ami vissza vitt minket a Keletibe, amely során már csak egymásra dőltünk a kimerültségtől és a fáradságtól, de még mindig nevettünk és nagyon jó volt a kedvünk. Annyira jól osztottuk be az időt, hogy még fél órát tudtunk a vasút pályaudvaron eltölteni, ahol szépen lassan elkezdtünk búcsúzkodni.

Mindent összevetve egy gyönyörű, csodálatos, izgalmas, vicces és nagyon emlékezetes napot töltöttünk együtt, ami a szünetem fénypontja volt. Nagyon örülök, hogy találkozhattam Fannival, még ha csak ennyi időre is.

A Sötétség Öröksége 1 évad 1 rész - Értékelés

A Legacies, avagy a magyar fordításban: A Sötétség Kora egy olyan összetett, többszörösen Spin off sorozat, amely a Vámpírnaplókból és a Sötétség Korából ( eredeti cím: Originals ) nőtte ki magát egy saját, önálló szériává. Rólam tudni illik, hogy oda és vissza vagyok a Vámpírnaplókért már hosszú évek óta és imádtam, mikor kivált belőle az Originals egy külön sorozattá, így nem volt kérdéses, számomra, mikor megtudtam, hogy egy újabb folytatást terveznek, nézni fogom e, vagy sem.

Egyik kedvenc képem a sorozathoz, full The Vampire Diaries Feeling!

Sorozat ismertető:
Egy természetfeletti lényeknek alapított bentlakásos iskolában járunk, ahol az új generáció a boszorkányai, vérfarkasai és vámpírjai megtanulhatják kezelni a képességeiket, hogy a történetük hőseivé váljanak, vagy akár el is bukhatnak, és olyan sötét és gonosz teremtményeknek maradnak meg, mint amilyennek születtek.

Mondhatni, hogy én a Vámpírnaplókon nőttem fel, sok minden fűz hozzá a múltamból, így a sorozat fináléja után, 2017. márciusában érezhető volt az űr, amit nem tudtam hogyan kitölteni, ugyanis Mystic Falls, és a Salvatore testvérek akkor már részeivé váltak a heteimnek és ezért is örültem annyira, hogy az Originals kaszája után még egy esélyt adnak a készítők, a nézőiknek.

Visszatérés Mystic Falls-ba és a Salvatore birtokra engem hatalmas örömmel és nosztalgiával töltött el, tényleg az a feeling, hogy bakker, egy év után végre itthon, " haza értem ".
Sokakban felmerült az a gondolat is, hogy minek még egy bőrt lehúzni erről a történetről, az eddigiek nem voltak elegek? Ha jobban bele gondolunk, a Vámpírnaplók 2008-ban indult az akkori fiataloknak. Azóta mind a szereplő gárda, mint a nézők felnőttek. A Sötétség Öröksége is most, 2018-ban úgy indul, hogy a fiatalabb közösséget szólítsa meg, ugyanazzal az üzenettel, mint 10 évvel ezelőtt az anyasorozat. Pont ezért kellett ez a sorozat, és ezért vártam annyira. Igaz a mondás, a A Vámpírnaplók világa sohasem érhet véget.

A történet középpontjában Hope Mikaelson áll, akiben három generáció és természetfeletti faj vére keveredik. Ő egy Triblid, azaz boszorkány, vérfarkas és vámpír is egyaránt, a legősibb vámpír, Klaus Mikaelson, és egy alfa vérfarkas, Hayley Marshall gyermeke. Egy elég összetett karakterről beszélünk, amelyet Danielle Rose Russell hihetetlen jól alakít, Hope egy nagyon erős női karakter, persze megvannak benne is azok a híres Elena Gilbert vonások, ahogy sokat veszített, akit szeretett az meghalt, de ő tényleg olyan dinamikus, harcias jelenség, ami Elenaból sokáig hiányzott, és tetszik, hogy belőle pedig nem.
In Medias Res, a dolgok közepébe vágással indítanak már egyből az első résznél, egy ördögűzést láthatunk, amelynek folytán egy fiúból próbálják kiűzni a gonoszt. Ekkor jelenik meg a főhősnőnk, Alaric Salzmanal ( ~~hiányoztál, Ric~~ ), hogy a megmentsék a fiút és biztonságba vigyék a Természetfeletti lények bentlakásos Iskolájába, a Salvatore Boarding Schoolba.
Hihetetlen, hogy ennyi év telt már el, és akiket pár éve a Vámpírnaplókban csecsemőként láttam, azok most velem egy idős 17 éves tinédzserek. Ilyen kedves viszont találkozás volt számomra Lizzie és Jossie, a boszorkány ikrek, akikről megéri egy misét beszélni. Lizzi-vel még nem is lenne annyi bajom, természetesen keveri a bajt ő is, de ami Jossie-ra vonatkozik, na az a nem semmi. Mondhatnám úgy is, hogy Caroline 10x durvábban. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek az ő megnyilvánulásain, az biztos, hogy érdekes ékköve lesz a storynak.

Landon és Hope a tömlöcnél, már most ők a kedvenc ship

Nem is a Vámpírnaplók világában járnánk, ha nem lenne bele csempészve az alkotásba egy kis szerelmi szál, ami olyasféle nélkülözhetetlen kelléke ennek a dimenziónak. Ezt is itt megkaphattuk tiltott szerelem ( nem kéne együtt lenned vele, követni kell a régi szabályokat, hogy túléljük, blablabal ) által, ami főhősnőnk, és egy ember fiú között alakult ki, aki nem is teljesen biztos, hogy ember.

Az első részben már bebonyolódtak a szálak, amiket már most nagyon várom, hogy az évad alatt kibobozzanak velünk. A Legacies pilot epizódja egy ütős, velejéig Vámpírnaplók világában járó fantasztikus rész volt, tele effektekkel, lenyűgöző látvány világgal és vérfagyasztó jelenetekkel. Az epizód zárása komolyan olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy elakadt a lélegzetem. Érzem, hogy már most imádni fogom ezt a sorozatot és csak remélni tudom, hogy a rendező tanult a Vámpírnaplók kisebb, apróbb hibáiból és ezeket itt most el fogja kerülni.

Mindent összevetve egy nagyon ütős sorozatnak nézünk elébe, már izgatottan várom a következő részt és ajánlom a sorozatot természetesen minden eddigi rajongónak és nézőnek, de persze azoknak is, akik az előzményeket nem láttak, nyugodtan kezdjetek bele, mert tényleg jó!

Sziasztok!

A mai bejegyzésben arról szeretnék nektek beszámolni, hogy mit is rejtett az én kis könyves dobozom és mennyire tetszettek a benne lapuló meglepetések.

Az instagram oldalamra kiposztoltam ( edmond_konyvkuckoja ) az egész kibontó videót, amit, ha lejárt a 24 óra, a fókuszban található UnBoxing videóim között is megtekinthettek. Úgy gondoltam, hogy ez a doboz nem csak egy videót, hanem egy bejegyzést is megér, itt a blogon, szóval kezdjünk is neki!

Bizonyára aki ismer és már régebb óta követi a blogom és az én életem, az tudja, hogy Rácz-Stefán Tibor, az Élni Akarok! és sok más sikeres regény szerzője az én kedvenc íróm is, így nem volt kérdés, mikor megláttam, hogy az Éni Akarok!-hoz könyves doboz útján is hozzá lehet jutni, megrendeljem e. Igaz, hogy jóval a kiadása után tudom csak elolvasni a regényt, de az én véleményem szerint megérte ennyit várni erre a csodás dobozra, amely amúgy számomra az első ilyen könyves dobozocska volt.

A dobozt egyik barátommal, Dórival ketten rendeltük meg és nyitottuk is ki együtt. ( természetesen ő is és én is a sajátomat )

Elsőnek, ahogy a dobozba pillantottam, egy kis lapocska volt a tetején, amelyen össze volt foglalva a doboz tartalma.

Az én szememet másodszor egy gyertya szúrta ki, amelyről később kiderült, hogy forrócsokihoz por, benne sok-sok pillecukorral, amit én fel sem fogtam, csak miután kibontottuk és Dórival bele kóstoltunk.

Aztán a rengeteg hungarocell között egy aranyos kis Dream Big feliratú jegyzetfüzet is akadt, aminek én személy szerint nagyon nagyon örülök, mert sosem volt egy ilyen jellegű mini füzetem és biztosan nagyon hasznos lesz majd az iskolában. Orgonás tömb szappant is találtam a tárgyak között, ami a könyv témájához nagyon passzol, mivel Lillának a kedvenc virága az orgona, ez a növény a regény borítóján is megfigyelhető.

Egy kék hosszú szalag is volt a dobozomban, amelyre kis kék csipeszek voltak akasztva, gondolom polaroidoknak mivel a regényben a fotózásnak is nagyon fontos szerepe van.

Dóriét és az én csomagomat összehasonlítva az én tárgyaim sokkalta fiúsabbak voltak, míg például Dóri szalagja rózsaszín, és jegyzetfüzete virágos volt, amit szerintem nagyon jól tettek a készítők.

Ami nekem talán a legjobban tetszett, az az volt, hogy a könyvben az oldalak között kis írói üzenetek is megtalálhatóak, szóval mikor a regényt fogom olvasni, és olyan oldalra érek, akkor plusz információkat is megtudhatok, mire gondolt azon a bizonyos pontom éppen a szerző. Szerintem ez nagyon ötletes és izgalmas.

Mindent összefoglalva számomra egy nagyon pozitív élmény volt ez a Bubble Book Box, nagyon örültem neki és tényleg egy olyan élményt adott, amit utoljára kb 8 évesen éreztem a Karácsonyfa alatt. Imádtam!

Insta: https://www.instagram.com/edmond_konyvkuckoja/

Sziasztok!

Az igazat megvallva a könyvespolcom jelentős részét a Könyvmolyképző kötetei teszik ki. De miért is van ez így?

1. Maga, a könyv állaga

Szerintem mindenkinek van olyan kedves könyv a polcán, aminek magát a tartalmát nagyon közel tudhatja a szívéhez, de a könyv állagát már kevésbé. Nem szeretnék más kiadókat megnevezni, vagy akár lehúzni, de elég szívszorító érzés, mikor van egy baromi jó könyv, amit imádsz, és még kismilliószor kiolvasnád, de a regény már első olvasás után enged a ragasztáson, lapok esnek ki belőle, megtörik a gerince, tönkre megy, esetleg ne adj Isten, napozás közben olvastad és a ragasztó megolvad és kb szétesik az egész könyv. Ezekkel a könyvekkel szemben állnak a Könyvmolyképző könyvei, amik eszméletlen jó állapotban vannak, több olvasás után is.

Ami pedig a másik dolgot illeti, biztos mindenki bele esett már abba a hibába, amikor megvette az adott könyvet, kényelembe helyezte magát, hogy " akkor most én elkezdtem ezt a könyvet " és egyszerűen rossz volt olvasni. A lapokat nem lehetett kényelmesen lapozni, a mondatok úgy voltak elrendezve, hogy a végét csak akkor láttad, ha teljes erőből szétfeszítetted a könyvet - ami nem mellesleg megtörte a gerincet - és még sorolhatnám. Egyszerűen szar volt olvasni, az amúgy izgalmas és jó könyvet. Na igen, a KMK könyveivel ilyen baj sincsen!

2. A könyv rendelése

Bizonyára többen vagytok vele úgy, hogy megrendelitek a könyvet, majd a GLS kihozza, vidékiek vagytok és nem bírtok bemenni a nagyvárosba. Én például pontosan ebbe a kategóriába tartozom bele.

A KMK-nél azért is lehet jó dolog könyvet rendelni, mert náluk már kettő könyv vásárlása esetén ingyenes a kiszállítás. Hát nem nagyszerű? És ezt még tudom fokozni! Ha webáruházukból rendel a jó ember, sokkal olcsóbban is hozzá tud jutni az adott könyvhöz, mint eredeti, bolti áron. Szerintem sokkal jobban megéri.

Amit pedig még szintén imádok, hogy a szállítás alapjáraton 900 ft körül forog. Én úgy szoktam tenni, ha csak egy könyvet néztem ki, hogy rendelek hozzá egy Árnyvadász Akadémia novellát, vagy egy Bane Krónika darabot, ami amúgy is annyi money-ba fájna nekem, mint a szállítási díj.

3. A szeretetcsomagok és egyéb kezdvezmények

Amit talán a legjobban szeretek a Könyvmolyképzőnél, az bizony a szeretcsomaguk.
Pontosan nem emlékszem mikor, talán 2014 Karácsonyán - vagy 2015 - indult egy szeretetcsomagos akció. Lényege, hogy be kellett írni a kódot, mikor vásároltál a weben, és egy vörös pöttyös könyvvel leptek meg. Természetesen én egyből ugrottam a lehetőségre, hiszen kapok ingyen, ajándékba egy VP könyvet, hát ez mennyire szuper már! Utána ilyen akciót Rubint Pöttyös könyvekkel csináltak, de már Arany Pöttyös csomag is volt már. Egyszerűen imádom! Aztán nyáron szoktak még lenni hatalmas kedvezmények, mikor szinte minden le van árazva. Így jutottam hozzá féláron vagy még annál is olcsóbban nem kevés könyvemhez.

4. Karácsonyi Kalendárium

Szerintem egyedül a Könyvmolyképző Kiadó áldja meg ennyire bőségesen Karácsonykor az olvasókat. A lényege, hogy december 24.-ig, minden nap valamilyen meglepetés és kedvezmény várja a látogatókat a webshopban. Nem egyszer, nem kétszer rendeltem már ilyen akció keretein belül könyvet magamnak vagy akár a szeretteimnek ajándékba.

5. Zsákbamacska

Én legelsőnek a zsákbamacskát könyvekkel a KMK standjánál láttam, még az egyik Könyvfesztiválon. Nekem nagyon tetszik maga az ötlet is és a kis kitalálós is, amely rávezet arra, mit is rejt az adott tasak. Emlékszem, rengeteg vicces és izgalmas beszélgetés és nyomózás kezdődött el köztem és egy-egy olvasó között, mikor ott válogattunk zsákbamacskákat.

( Ez mindössze az én, saját, személyes véleményem. Teljesen megértem, ha te ezt másképpen gondolod, nekem ez a szemszögem és így látom. )

A Sötétség Öröksége 1 évad 2 rész
~ Értékelés ~

~ Könyvértékelés ~

Összegzés:

Élménybeszámoló

A Sötétség Öröksége 1 évad 1 rész - Értékelés

~ Könyvkritika ~

A Történetről:

Véleményem:

~ Könyvértékelés ~

A Történetről:

Spoileres rész: